Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

ségnek a mértéke, gyakorisága és határai egyértelműen nem derültök ki, különösen 1802 után. A Magyarországról származó katonaanyagot általában az úgynevezett magyar gyalog- és huszárezredekhez osztották be. A megajánlást jelző, törvénycikkekben a rendek esetről esetre törvényileg is kimondták ennek szükségességét. De éppen ebből az állandó ismétlésből lehet következtetni, hogy a katonaság nem mindig vehette szó szerint a „polgári" rendelkezéseket. Hogy az ország vagy egy-egy megye férfilakosságát hány százalékban érintette a rendek megajánlása, azt nehéz megnyugtatóan megállapítani. Alapul véve az 1805. évi összeírást,

3 a katonáskodásra kötelezhető férfilakosság száma 1 127 196 fő volt. (Ennél valamivel kevesebb, mert ebben benne van a zsidó férfilakosság is, akik 1807-ig nem szolgálhattak a hadseergben.) Ha az 1808. évi újoncállítást vesszük alapul, amikoris 20 000 újoncot ajánlottak meg, akkor ez a szám a 17—40 éves férfilakosság 1,77 százalékát jelentette: egy alkalomra. Mivel akkor a katonai szolgálat életfogytiglani volt, a visszamenőleges határt az 1790. évnél kell meghúznunk. (Ez előtt csak 1741-ben volt újoncmegajánlás.) Az 1790. és 1808. évek között 105 000 főt vittek el katonának. Ez azt jelenti, hogy a katonaállításra alkalmas férfilakosság 9,31 százaléka a hadsereg kötelékében volt. Még abban az esetben is ennyi maradt ki a mezőgazdasági termelőmunkából, ha ebben a 105 000 főben az 1808-ig lezajlott nagy hadjáratokban elesettek is benne vannak. A halálozások, különösen a harctéri halálozások (vesztes csaták után sietve hátráltak a csatatérről) visszajelzései a hadsereg részéről rapszódikusak és pontatlanok voltaik, így a megyei kimutatásokban a harctéren elesett katonák nagy része még élőként szerepelhetett. Ha hozzávesszük a fenti 9,31 százalékhoz az 1790—1808 között a toborzás útján bevonultalkat és azokat, akiket mint portális inszurgenseket, vagy az egyesek önként felajánlott és kiállított csapatjabelit a sorezredekhez önkényesen beosztottak, a szám óvatosan becsülve is kb. 15 százalékra tehető. Ez pedig már a munkaerő derékhadában jelentős mennyiség. Itt kívánom megjegyezni, hogy amikor az életfogytiglan szolgáló katonák száma mindjobban fogyott a 10 évre besorozottak bevonulása után (az 1830-as évekre), akkor a kolerajárvány szűkítette az újoncozás bázisát. A toborzással, vagy annak módszere szerint a törvényhatóságok által kiállított katonákból álló magyar seregben a legénység szelleme és harcértéke hagyott hátra kívánnivalót. A korabeli jelentések, illetve jellemzések nagyon sötét képet festenek a magyar ezredék katonai és emberi moráljáról. Bár ezek a kritikák túlzottak ugyan'' ,,... annyi igazság mégis van bennük, hogy a . .. kötéllel fogott katona hivatását kedvvel nem tölti be, annyival kevésbé 8