Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)
Bevezetés
hirdetmény útján közljék a lakossággal. Az utasítás nagy vonalakban vázolja az állítás módját, a felmentendő kategóriákat, a kóborlókkal kapcsolatos eljárást, megszabja a tennivalókat azokkal szemben, akik magukat ki akarják vonni az állítás alól; irányelveket közöl a testi alkalmasság elbírálására. ,,.. . egy újonc se vettessék vissza csak azért mert ábrázata felettébb ragyás, vagy olly mocsok jegyei vágynák, mellyel egyedül az ábrázatot rútítják meg, de az egészségre tellyesen ártatlanok; annál kevésbé azért, hogy valakinek ábrázatja barna, vagy fekete színű, vagy végre veres vagy ritka haja vágynák; egy Űjonc se mozdíttassék el továbbá azért, hogy otthoni szegényül élése és mezei kemény munkái, vagy elébbi, de már kigyógyított betegsége miatt megvizsgáltatásokar soványnak és sápadtnak látszik, azért sem, ha gyomrának megromlásából származott rendszerinti hideglelésben sinlödik, vagy rühet és gyengébb buja nyavalyát kapott. . ." 9 8 elejét akarja venni a hatósági — és főleg orvosi — visszaélések fegyelmi következményeit, végül az adminisztrációs teendőket ismerteti. Az utasítás általános pontjairól nem térhetett el egy megye sem, de lehetőséget kaptak a törvényhatóságok, hogy a helyi körülmények adta lehetőségeket belátásuk szerint használhassák ki. Heves megye 1831. évi újoncozási javaslatát, illetve a megyegyűlés által kiigazított — mondhatnók ideiglenes — újoncozási szabályzatát két lényeges pontban kellett most már törvény erejére támaszkodó országgyűlési utasítás alapján revideálni: Az egyik pont a csavargókra, henyélőkre vonatkozott/' 0 Ez egyaránt sarkalatos pontja volt a régi állítási rendszernek és a sorshúzásnak is. A csavargók, henyélők régi értelmezés szerint — amikor a földesúrra és a bíróra bízták, hogy kiket számítanak be a kategóriába — olyan elemek voltak, akiket az ő tetszésük szerint lehetett kiszűrni a falu társadalmából. Az ilyen elbírálásból eredtek a jogtalanságok. Ez a felfogás jellegzetesen feudáis gondolkodásra vallott. Tudták ezt a kortársak is. Amikor a Múlt és Jelen című lap a borsodi megyegyűlés lefolyását ismertette, a kóborlókkal kapcsolatos azon javaslatra, hogy mindenekelőtt őket kellene kiállítani, felháborodva jegyezte meg: „. . . Indítvány tétetett az iránt is, hogy a szerte kóborló izlmos lazzaronik (vulgo betyárok), kik sok megrovás dacára is a városoknak nem nagy becsületére válnak, de a katonai disciplina alatt a társaság alkalmas tagjaivá válhatnának, mindenek előtt állíttassanak újoncokul; de az indítvány viszhangra nem talált. — Héj, mert gyarló s gonosz az ember, olykor a jámbor szegényt betyárrá keresztelni, ha általa menteni akar kedvencet, vagy más — fizetni tudót. 10 0 A sorshúzás lényegében már volt olyan tartalmi elem is, mely 46
