Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)
Bevezetés
felmenteni, de másaknak is adott lehetőséget azzal, hogy kimondta: „ha otthon múlhatatlanul szükség van rájuk", a katonaság tartozik elengedni őket. A katonai kormányzat korántsem vette olyan kötelezőnek a törvényt, mint azlt a cikkelyek alkotói elképzelték. A megye által is támogatott kérelmeket csak erősen megtizedelve akceptálta, és nem osztogatta fölösen az obsitos leveleket. Inkább tartós szabadságot adott a katonáknak, amire különben is kötelezve volt. Sőt! 1830-ban közölték a megyével az uralkodó rendeletét, mely szerint: ,». . . a szolgálatban lévő Köz Katonák számainak meg kevesedése tekintetéből ennek tsupán ideig való szabadsággal eresztetnek haza a katonák, a különös esetekben pedig a végképpen való haza bocsájtás Tsupán más legények állítása mellett eszközöltethetik .. ; m Ennek ellenére a megye változatlanul felterjesztette a felmentési kérvényeket, ha indokoltnak látta. Eltekintve attól a kevés esettől, amikor a katona családi helyzete miatt javasolta a felmentést, (ha az otthon maradt apa meghalt, a katona lett a családfő, akkor már a törvény könnyítése alá esett) igazán indokoltnak azoknak a felmentését tartja, kiknek olyan vagyonuk van, melynek károsodása az adóalapot veszélyeztetheti! (Ez egyúttal az államnak is érdeke volt.) Patai József adácsi katona esetében azért javaisoita a felmentést, mert elsősorban vagyona menne tönkre, és másodsorban, mert családi helyzete is megkívánja. „... a folyamodó (atyja B. Gy.) adátsi adófizetőnk, Urbariális telken kívül minden nemű, gazdaságához megkívántató eszközei s ezen felül még szőlleje is legyen, maga pedig hatvan esztendőket meghaladott elaggott korban lévén, javainak a mellette levő 10 esztendős kisded gyermekével, és inkább terhére mint segedelmére szolgáló két kisebb leányával gondját éppen nem viselhetné, ne hogy adó alá tartozó javai pusztulásra jussanak . . . alázatosan kérjük, hogy fiának .. . örökös szabadsággal leendő haza bocsájtását kegyesen eszközölni méltóztasson.. Ugyanez csendül ki Korponyi Imre nagyrédei lakos felmentési javaslatából is. 8 6 Számos példát lehetne még felsorolni. Kevés felmentési kérelemnek volt eredménye. Ha volt is, annak a tehetősebb jobbágyréteg látta hasznát. Maga a helytartótanács is hangot adott indoklásaiban a nyers valóságnak: „... A Megyének azon felírására, mellyben Izsák Mártony katonát végképpen elbocsájtatni kérte válaszollya, hogy a nevezett katonának vég el bocsájtása minthogy jobbágyi állománnyal nem bír nem eszközöltetik .. ," 8 7 A felmentési ügyek különben sokáig húzódtak. Legtöbbször évekig. A megye és a helytartótanács még iákkor is levelezett egymással egy-egy felmentési ügyben, mikor már majdnem letelt a katona szolgálati 42
