Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

Ideje. Igaz, voltok olyan kérelmezők is akik az 1831. évi újoncállítás előtt lettek katonákká, mint a fent említett Korponyi Imre is, ki 14 éve katonáskodott.

8

8 SZÖKÉSEK Két újoncozás között komoly munkálatát jelentett még a megyei apparátusnak a szökött és azzal összefüggésben a szabadságolt katonák ügye. A katonaságtól való menekülésre legkönnyebb helyzete a tartósan szabadságolt katonának volt. (Ld: 27 jegyzetet.) Kötelezve voltak ugyan a hadfogadói parancsnokság útján kapott parancs értelmében — felsőbb rendelet folytán — rendszerint tavasszal mustrára és fegyvergyakorlatra megjelenni, de a kormányzat pénzügyi okokból rendszerint nem rendelte el a gyakorlatokat, illetve a szemléket. Lassan a mustrák teljesen elmaradtak. 1830., 1835. és 1838-ban közöllte az egri hadfogadói tiszt, hogy a tavaszi szemle elmarad.

8

3 A mustrák helyett bevezették a „szemmelitartási" jegyzőkönyvek egyeztetését. A hadfogadói parancsnokság és a megye is vezetett a megyei katonákról nyilvántartást, hova feljegyezték a változásokat. A szabadság letelte után a bíró jelentését a megyénél beírták, hogy az ezredhez bevonult. (Legalábbis a helységet elhagyta.) Ha a szabadság letelte után meg is érkezett a katona az ezredéhez, akkor már az adat a hadfogadói tiszt nyilvántartásában is szerepelt. Egyeztetés esetében így meg lehetett állapítani, hogy kik voltak szökésben. Ennek megelőzésére eleve utasították a szolgabírókat, hagy tartsák szemmel a szabadságoltakat. 1830-ban például a helytartótanács arról értesítette a megyét, hogy Nagy Józsefet „szabadsággal" elbocsájtották, — egyben kéri — hogy tartsák szemmel.. A megyei közgyűlés Farkas Pál járásbeli szolgabíróját bízta meg a legény szemmel tartásával.

1"

1 így sem tudták elejét venni a szökéseknek. 1831-ben kilenc szabadságolt szökéséről értesítik az alispánt.

1" 1830—1839 között a helytartótanács 18 Heves megyei kaltona szökését tudatta a megyével. Ugyanebben az időben a főpénztárnok jelenleg is kimutathatóan (a kövétkező évekből több elszámolás anyaga hiányzik, csak jegyzőkönyvi utalás van róluk) 2434 forintot fizetett ki ezüst pénzben jutalmul 115 szökevény elfogatásáért. (Egy katona „fogbére" 24. a szekerészé pedig 6 forint volt.) A fenti években a helytartótanács még 21 esetben küldött le hosszabb-rövidebb lajstromokat nyomozás végett, de ezekből a szökésben lévő Heves megyei katonák számát nehéz lenne meghatározni. A gyakorlat ugyanis az volt, hogy a megye kiadta a névsort a szolgabíróknak nyomozásra. 43