Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)
Bevezetés
tétessenek, a mennyi ifjak vágynák conscribálva azon helységbe; ez megtörténvén az ifjak sorsukat ki fogják húzni s az első számmal jegyzett sorsot kihúzó ifjú meQvizsgáltatik és ha alkalmatosnak találtatik, a Katonaságnak által adatik, ha pedig alkalmatosnak nem találtaina, akkor azon ifjú vizsgáltatik meg, a ki a 2-dik számmal jelzett sorsot húzta " A szököttekeit fogják el, és adják át a legközelebbi hadfogadói parancsnokságon — természetesen a helység által kiállítandók létszámába betudva — ha nem lenne alkalmas, akkor a megye büntesse meg. Sok félreértést igyekeztek elkerülni azzal, hegy kitéritek az igazoltan távollevők esetében követendő eljárásra. Ezek a megye szegény, hegyes vidékéről huzamosabb időre mennek el vándor cserekereskedést folytatva, vagy fuvarba. Helyettük a szülők vagy a legközelebbi rokonok húzzanak sorsot. A csavargókra vonatkozókon kívül még" egy másik elvi kérdést érintő pontja van a javaslatnak: a helyettesállítás. Ezzel kapcsolatban a következő véleményt fejezték ki: .. Végre pedig ezen Kiküldöttségnek vélekedése oda járul, hogy minekutánna az eddig szokásban való maga helyetti állítás különféle sérelmekre és panaszokra adhatna alkalmatosságot, mind azért tehát, de kiválóképpen pedig azért is: — mert a 20 ezer újonc elindítása háború esetére fog sz'ólni — ... a maga helyetti állítás (substitutio) egyáltalyában meg ne engedtessen . . ." 8 1 A megyei közgyűlésen felolvasták a javaslatot. Sajnos, a jegyzőkönyvek a viták ismertetésében igen fogyatékosak, így nem lehet tudni: milyen erők nyomására változtatta meg az országgyűlési határozat szellemében a közgyűlés a csavargókra vonatkozó pontot, és úgy határozott, hogy „. .. az érdeklett csavargó s megjegyzett személlyek . . . is a Sors húzás alá jöjjenek .. ," 8A sorshúzást végrehajtották és csakhamar elülitek az újoncozás-keltette hullámok. A katonaállítással kapcsolatos munkálatok azonban nem szűntek meg. A bevonulás u'tán sokasodtak a felmentésekkel és szökésekkel összefüggő tennivalók. Mindenekelőtt az itthon maradt családitagok jelentkeztek kérvényeikkel a szolgabírókon keresztül. Számuk egyre szaporodott, mert ha valakit felmentettek, annak hírére sokan nekibátorodtak. 1838-ban annyira felszaporodott a felmentésit kérők száma, és ez a különben sem gyors ügymenetet annyii-a lelassította, hogy a megyegyűlés újból elrendelte a szolgabíróknak, hogy ne várják be az utasításit, hanem a ,,vég elbocsájtásért könyörgőknek" körülményeiről a szabályos nyomozást folytassák le. 8 3 Az országgyűlés meghatározta, hogy kiket kell, illetve lehet 41
