Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

gozta a sorshúzás lebonyolítására vonatkozó javaslatát, melyet még azon az üléscikluson be is mutatott. A javaslat országosan is az elsők közé tautózik, ezért érdemes részletesebben bemutatni. Még magán viseli a kezdet ingadozásait, éo minit ilyen, el is tér a tíz évvel később törvényesen is életbe léptetett sorshúzás hivatalos és általánossá vált gyakorlatától. (Bár, mint az 1841. évi újoncozás tárgyalásánál látni fogjuk, az sem volt egységesnek mondható.) A bizottság mindenekelőtt szükségesnek látita, hogy a helységek minden felekezetű lelkipásztorai világosítsák fel a népet a sorshúzásnak, mint ,,elkerülhetetlen kötelesség"-nek könnyebb, szelídebb és költség nélkül járóbb voltáról. Érdemben leglényegesebbnek (tartja és tisztázza a felmentés kérdését. Elhatárolja a törvény szerinti felmenítendők eseteit azoktól a kísérletezéseiktől, melyek a törvény félremagyarázaltából, vagy tudatos elferdítéséből erednek. Ezek szerint nem menthetők fel a nemesek szolgái, kik bizonytalan időre „... vagy éppen azon üdö szakasz alatt, midőn már a katonaállításnak híre futamodik, vagy akik ellen a kár mi módon is bebizonyosodik, hogy a törvény kijátszására állanak szolgálatba . .." Ugyancsak nem kivételezettek — rögzíti le — az uradalmi lisztek szolgái, ha az illetők nem nemesek. Ahhoz, hogy a szolgabíró feladatát el tudja látni, és egyáltalán át tudja tekinfteni, szükséges, hogy használható ö-sszeírás legyen a kezében. Javasolja, hogy az összeírásban „ ... külön szakaszokra rendeztessenek (ti. az összeírtak B. Gy.) a Házi gazdák szerint, amint azoknak több, vagy kevesebb fiaik vannak. .. ." A bizottság — annak ellenére, hogy új eljáráson munkálkodott — nem tudott mindenben szakítani a régi szemlélettel. És — talán nem véletlenül — nem érezte meg az országos rendelkezéseik humánus szellemét. A sorshúzás szerinte úgy alkalmazandó, hogy a helységre kivetett létszámba állítsa ki a bíró először az általa felfedezendő csavargókat és a megjegyzett személyeket „ .. . és tsalz az ezeken felül ki szolgáltatandó ujjontzok kiállítására nézve használtasson a Sors húzás . . ." Ez gyakorlatilag azt jelenítette volna, hogy a falu népe éppen úgy ki volt szolgáltatva az elöljáróság önkényének minit régen, mert tág lehetősége van a bírómik ahhoz, hogy az elszegényedett és munkaalkalmat nem 'találó népből kit iart csavargónak. Tág lehetősége ileltt volna továbbra is a ,.megjegyzett személyek" esetében a személyi bosszúnak. Különben a sorshúzást a legteljesebb nyilvánosság előtt kell megtartani — vélekedetlt a bizottság — úgy, hogy az összeírt ifjakat megkülönböztetett dísszel vigyék elöljáróik a sorshúzásra. Az esemény lefolyására a következőket indítványozta: „...a sors tartó edénybe annyi számií számokkal meg jegyzett Sors Czédulák 40