Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)

Eger a XIX. század elején

leitkezzenek Domonkos harmincadosnál. Az új telepesek ötévi teljes adó- és egyéb szolgáltatás alóli mentességben részesültek. Gyorsan benépesedett a város. Ezt mutatja az 1690-i összeírás. Eszerint a városban már 175 polgár (civis), 52 újkeresztény (átkeresztelkedett török), 105 hajdú, 36 „rác" kereskedő és 22 nemes családfő lakott, összesen mintegy 400 házastelkes, nem számítva a kamara, a püspök és a káptalan tagjait.

3 A város polgárai kérték Fischer adminisztrátort, hogy tisztázza a város jogállását. A kamarai levéltárból előkerestetett urbáriumból az kiderült, hogy a '. áros lakói a török uralomig „ad beneplacitum regium", azaz a király tetszésétől függően bizonyos kiváltságokat élveztek, állandó privilégiummal azonban nem rendelkeztek, tehát a „szabad királyi város" által biztosított kiváltságos jogállás nem illette őket/

1 A város lakossága ebbe azonban nem nyugodott bele, továbbra is követelte Eger szabad királyi várossá emelését, melyet Fischer adminisztrátor is pártolt. Fischer 1688. július 20-i felterjesztésében hivatkozott Eger városias formájára, valamint arra, hogy a „neoakvirált területeken, amelyek különleges igazgatási szabályok alatt állnak az államtanács a maga hasznára önállóan rendelkezhet."'

1 I. Lipót 1688. augusztus 6-án keletkezett levelében teljesítette a kérést. így Eger rövid időre gyakorlatilag ténylegesen, de jogilag sohasem lett szabad királyi város. E jogállapot azt jelentette, hogy a város a maga egészében kapta meg egy nemesi személy kiváltságait, s e jogállás alapján közigazgatási és bíráskodási tekintetben is bizonyos önkormányzatot nyert.

6 1692. december 30-ig, még a kamarai biztos nevezte ki a főbírót, a négy tanácsnokot, valamint a városi jegyzőt, de azt követően már választás útján történt e tisztségek betöltése.

7 Az ideiglenesen Kassán tartózkodó Fenessy György püspök nem nyugodott bele, hogy az egykori püspöki város státusa megváltozzék, ezért 1693-ban emlékiratot juttatott el a magyar udvari kancelláriához. Beadványában hivatkozott a IV. Béla király 1261-es oklevelére, a püspökség Egerre vonatkozó privilégiumaira, az egri főegyház Szent János könyvére (Liber Sancti Joannis),

8 valamint az 1687. évi XII. tc-re, mely szerint a magyar országgyűlés állásfoglalása nélkül érvénytelenek az idegen kormányszékek által hozott határozatok. Erősítette a püspök helyzetét az is, hogy törekvése egybeesett a magyar nemesi törekvésekkel, hiszen joggal félt a nemesség attól, hogy a városok a rangra emelés által elvesznek a földesúri kizsákmányolás számára. A nemesség nem felejtette el azt, hogy a szabad királyi városok követeik útján képviselve vannak az országgyűlésen, és a belső viszályokban sok esetben gátolták a nemesi, rendi törekvéseket, 8