Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)
Eger a XIX. század elején
mint a kiépülő osztrák abszolutizmus támogatói. Ezért az 1687— 1688. évi országgyűlésen a vármegyék védekezésképpen törvénybe iktatták, hogy a király az országgyűlés megkérdezése nélkül nem gyarapíthatja a szabad királyi városok számát (1688: XVII. te.)."' Fenessy püspök beadványának kivizsgálására egy kancelláriai vizsgáló bizottság érkezett Egerbe, amely magáévá tette a püspök érveit. Jelentésük alapján, 1694. július 14-én a király elrendelte a privilégium visszavonását. A vár továbbra is a kincstár tulajdonában maradt. 1 0 E döntés alapján jött létre 1695. január 4-én az egri püspök és káptalan, valamint Eger város között a város helyzetét szabályozó ún. Fenessy-féle egyezség, mely egészen 1854-ig meghatározta a város és a kettős földesuraság közötti jogviszonyt." Az egyezmény kimondta: évente 600 magyar forintnyi adót fizet Eger városa úrbérválság címén. A főbíró és a tanács kijelölési joga a püspököt illeti, a pótegyezségben azonban az uradalmak csupán a bírói hivatalra korlátozták e jogukat. A szőlők után tized és kilenced, a szántóföldi terményekből tized jár a földesuraknak. A kocsmáltatási jogot úgy rendezték, hogy Szent Mihály napjától (szeptember 29.) január l-ig a polgárok és a város mérhette szabadon borát, ezalatt a földesúr csak egy kocsmában árulhatott bort. Január 1-től március végéig a kizárólagos borkimérés joga a várost illette. Április 1-től szeptember 29-ig pedig csak a kettős uradalom (a püspökség és a káptalan) mérhetett bort. A pálinka- és sörkimérés egész évben a földesurat gazdagította. A mészárszéki jogot a város gyakorolta, de köteles volt a szarvasmarha után öt font faggyút és fél nyelvet beszolgáltatni. A városi és piaci helypénz kétharmada szintén a földesurat illette. A főbenjáró és birtokjogot érintő ítéletek és a végrendeletek jóváhagyása a püspök feladata volt. A birtokok adásvétele nem korlátozódott, de vitás ügyekben a püspök döntött. Az eredeti egyezséget a későbbiek folyamán a kettős földesuraság nemcsak a fallal körülvett városrészre vonatkoztatta, hanem arra törekedett, hogy földesúri jogát a fejlődés folytán megduzzadt külvárosokra és a várost körülvevő pusztákra is kiterjessze. Erről így írtak panaszosan az egri hóstyai lakosok 1755ben: „... Erdődy Gábor (püspök, 1715—1744. — S. S.) praefektusa igen csekély különös taxát vete az hóstyaiakra, mely állott 15, 25, legfeljebb 50 pénzekbül oly okbul, hogy azon pénzen kerülők fognak vigyázni, mely csekély taxálást nem is sajnáltuk . . ., mostani püspökünk (Barkóczi Ferenc — S. S.) alatt azonban előbbi csekély taxa forintokra változa ..." A kettős uradalmak tehát 9
