Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)
Az abszolutizmus válsága
a haladásnak, emberi szeretetnek kitűnő jeleit adta ..." — írta. Felkérte barátját, mint polgármestert, tolmácsolja köszönetét a város lakosságának. Levelének személyes vonatkozása is van, amikor Csiky Sándorral való közvetlen barátságáról ír: „Tizenegy éve immár, hogy a sors bennünket elválasztott testileg — és .. . lelkileg közelbe legfeljebb csak egymás szenvedéseit hallottuk. Közöttünk 1832-ik évtől . . . fel állott barátságnak . . . alapja volt a politikai véleményünk egysége. .. . nagy örömömre szolgált azt látnom oklevelem alá írva, mint szeretett Eger városának polgármestere — mind kettőnkre gondolt Eger városa, mihelyt némileg szabadulva a bilincsektől, szabadon mozoghatott". 3 2° Míg az 1860. évi októberi diploma az arisztokratikus föderalizmusnak tett engedmény volt, az 1861. évi februári pátens viszont ismét a centralista kormányzati elvet juttatta érvényre. Egyrészt külpolitikai ütőkártyának szánva, másrészt az alkotmányosság irányában tett — sikertelen — engedményekkel a belső helyzet megszilárdítását célozta. 33 0 A „februári pátens" kifejezés nem találó elnevezése az egész törvénykomplexumnak, mert a császári pátens ugyanis csak bevezetése a „februári alkotmánynak". A császár és a kormány tagjai által aláírt pátens után „a birodalmi képviseletről szóló alaptörvény" következett, melyet kiegészített a tartományokra vonatkozó rendelkezés, a tartománygyűlési és a birodalmi tanácsba való választásokat szabályozva. 33 1 A pátens szerint az egész alkotmány az uralkodó szuverén akaratának szférájából ered, s noha „meghatározott rendre és formára" hivatkozott — aminek keretében az Októberi Diplomában megadott törvényhozási irányelveket a birodalmi és tartományi gyűléseknek gyakorlatilag meg kellett valósítaniuk —, valójában ez a korábbi föderalisztikus kísérlet kudarcának rosszul sikerült leplezése volt. A Pátens szerint „a birodalmi képviseletre a Birodalmi Tanács (Reichsrat) hivatott", vagyis elkerülte az utalást a nép szuverén akaratára, ahogyan az a Birodalmi Gyűlés (Reichstag) elnevezéssel összekapcsolódott. Ez angol mintára, főrendiházból és képviselőházból fog állni. A főrendiház örökletes vagy hivatalból kinevezett tagjaiként a következőket sorolta fel a törvény: a császári ház nagykorú hercegei, „azon belföldi illetőségű, tetemes földbirtokkal rendelkező nemesi nemzetségek nagykorú fejei, akiknek a császár az örökölhető birodalmi tanácsosi méltóságot megadja", az összes hercegi rangú érsekek és püspökök, saját életük tartamára azon „kiváló fárfiak, akik az állam, vagy az egyház, a tudomány vagy a művészet szolgálatában érdemeket szereztek, s akiket a császár kinevezett". A főrendi ház tehát igen konzervatív tényezőt jelentett, olyan emberek elitjét, akik születésük, hivatali érdemeik vagy szellemi teljesítményük révén kitűntek, tehát azt remélték, 6* 83
