Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)
Az abszolutizmus válsága
hogy hatékony ellensúlyt fog képezni a képviselőház minden esetleges demokratikus megnyilvánulása ellenében. A februári alkotmány emellett különbséget tett „általános birodalmi tanács" és "szűkebb birodalmi tanács" között; az előbbinek a hatásköre a birodalom valamennyi királyságát és tartományát érintő közös ügyekre kiterjedt, míg az utóbbihoz a magyar korona képviselői nem tartoztak, így tehát már itt megjelenik a dualista elrendezés. A Birodalmi Tanács „alsó" kamarájába Magyarország 85, Erdély 26 képviselőt delegálhatott, ezáltal a nem magyar tartományok is jogot nyertek a kizárólagos magyar ügyek tárgyalására is, ez viszont jogos felháborodást okozott Magyarországon. A Pátens értelmében az összbirodalom közös ügyei: a hadügy, pénz-, hitel-, érme- és bankjegykibocsátás, vám- és kereskedelemügy, az államháztartás és a pénzügyi gazdálkodás ellenőrzése, az államkölcsönök és az állam vagyona, az adó- és illetékügy, valamint a nemzetközi szerződések. Ezen ügyek alkotmányos intézésének természetesen az volt az előfeltétele, hogy egyáltalán létezzék közös birodalmi tanács, ez a feltétel azonban sohasem teljesült, a magyar politikai erők ellenálltak. Ebben a légkörben került sor az országgyűlési követválasztásokra. Egerben március 14-re tűzték ki a választást. Csiky Sándor polgármester mellett Alexy Mihály — a káptalan alapítványi ügyésze, akit fiatal jurátus korában, majdnem harminc évvel ezelőtt, Csiky ajánlott Kossuthhoz írnoknak — lépett fel jelöltként, az ellentábor képviseletében. A szavazás napján azonban, látva az erővisznyokat és a közhangulatot, önként visszalépett, így felkiáltás útján Csiky Sándort választotta meg a város országgyűlési képviselőjévé. 33 2 Hamarosan a megyével kisebb összetűzésbe került a város, mert a megye bizottmánya úgy döntött, hogy az összes megyebeli országgyűlési képviselők napidíjait a megyei házi pénztárból kell kifizetni. Eger éberen őrködött azon, hogy önállóságán nehogy csorba essen, ezért április 30-án küldött levelében nyíltan visszautasította a megye határozatát, és kijelentette: „.. . az 1848-ik V. tc. 5. §-a szerint Eger önállóan ad egy képviselőt, nem mint a megyébe befoglalt helyhatóság". Az 1848-as törvényhozás „a közigazgatásra nézve a törvény további rendeletéig", tehát ideiglenes jelleggel intézkedett, ebből nem következik a megyének való alárendelés — érvelt a város képviselőtestülete. Konkrét példával bizonyította, hogy a város önállóan, a megye nélkül járt el, amikor Egerből katonai hatalommal elhurcolt Petics Mihály tanuló ügye kapcsán a „személyi biztonságot veszélyeztetve" látta. Az uralkodóhoz fordult, „nem mint koronázott törvényes királyhoz, hanem mint a főhatalmat tényleg gyakorlóhoz, s a helyhatósághoz, nem mint törvényes hatósághoz, hanem mint az országgyűlés körüli intézkedést tényleg gyakorlóhoz tett felterjesz.84
