Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)

Eger a XIX. század elején

a szerződés alá nem eső földekre önkényesen vetettek ki megemelt taksákat, míg az 1799-ben kötött ún. „suburbanus contractus" évi 2500 forintban nem szabta meg a hóstyákra kivethető taksa összegét.

1

2 II. József uralkodása idején úgy látszott, siker fogja koronázni a város felszabadulási (elibertációs) mozgalmát. A császár, hogy a magyar katolicizmus vezéralakjának, Esterházy Károly püspöknek politikai ellenlépéseit megtörje, elhatározta a város felszabadítását a kettős földesuraság hatalma alól. 1787-ben közölte Almásy Pál megyefőnök útján a püspökkel és a városi tanácscsal, hogy Eger városa „most mindjárt királyi várossá emeltessen, és a városok kőfalakkal környezett része a külső városokkal, vagyis, a hóstyákkal egybefoglalva maradjanak, és királyi felszabadítással megkegyelmeztessenek",

1

3 A királyi határozat alapján, a döntés gyakorlati megvalósítására elrendelték a kettős uradalmak e szabályzásból fakadó felmerülő veszteségeinek összeírását: kárpótlásul a lefoglalt szerzetesrendek birtokából egyenértékű vagyonállag kijelöléséi, és a város által fizetendő megváltási cenzus kiszámítását. Az uralkodó halálával azonban a munkálatok félbeszakadtak, és az elibertációs per még jó fél évszázadig elhúzódott. Az egriek 1807. március 17-én kelt felségfolyamodványukban már szomorúan azt írták: „Ha pedig végül is nem tudunk felszabadulni, azt mielőbb tudhassuk meg, hogy aztán boldogabban másutt kereshessünk magunknak lakhelyet".

1

4 Egerben a II. József idején tartott népszámlálás szerint a „jogi népesség" 16 852 főt, a tényleges 17 083 főt tett ki, ebből 156 papot, s 412 nemes családfőt számláltak.

1

3 A lakosság száma 1828-ra 17 487 főre,

1

6 1839-ben 18 076-ra,

1

7 a XIX. század közepére pedig 20 128-ra emelkedett. A lakosság fő foglalkozása a XIX. században is a szőlőművelés, és csak azt követte a „kézművek és kereskedés folytatása".

1

8 Magyarország vezető borvidéke Mohács előtt kétségtelenül a Szerémség volt, de mikor a török hódítás elszakította a területet az anyaországtól, a hegyaljai és az Eger környéki borok rangja megemelkedett, sőt a XVI. század közepétől nagy felvevőképességű külföldi piacot is sikerült elhódítania Lengyelországban.

1" A szőlő- és borgazdaság jelentőségét kiemelte, hogy a város kevés szántófölddel rendelkezett, egyrészt taksás földművelők éltek a hóstyákon, akik bizonyos évi fizetés ellenében telket kaptak a földesúrtól, másrészt ún. „kapás" házatlan zsellérek, akik napszámból igyekeztek megélni. A város szőlőbirtoka 1865-ben Eger határában 4204 kat. holdat tett ki, de „miután egy szőlő birtok sincs, melynek úgynevezett alja vagyis olyan tere, mely gyümöl10