Csiffáry Gergely: Az egercsehi szénbánya története 1901–1976 - Tanulmányok Heves megye történetéből 3. (Eger, 1977)
A terület bányaföldtani viszonyai
A nyugat-borsodi vagy ózd—egercsehi szénmedence Az ózd—egercsehi szénmedence déli irányban egészen Szarvaskő községig terjed. A hevesi területen az egercsehi szénbánya a legjelentősebb, ahol a bányászat ma is számottevő. 6 9 Az ózd—egercsehi szénmedencében több széntelep keletkezett, ezek közül a miocénkor alsó helvét emeletébe tartozó széntelep éri el a gazdaságos művelés feltételeit. 7 0 Az egercsehi szénterületen is 3 telep ismeretes ugyan, de ezek közül csak kettő jöhet bányászati szempontból számításba. 7 1 Egercsehiben a főtelep (III-as telep) általában 1,6—2,8 m vastagságú, dél felé vastagszik, de minősége romlik. Ennek megfelelően az Ödönaknában (mely északabbra feküdt) vékonyabb, de jobb minőségű, míg a Lipót-aknában vastagabb, de rosszabb minőségű szenet fejtették. A század elején 4000—5000 kalóriára értékelték a fűtőértékét. A II. telep, a főtelep felett 28—30 m-re, 0,3 és 1,5 méter vastagság között változik. 7 2 Az egercsehi szénmező földrajzi helyzete, határai, földtani viszonyai Az egercsehi szénmező a Bükk-hegység paleozoós és mezozoós tömegétől közvetlenül nyugatra terül el. A szénelőfordulás É—D-i irányban megnyúlt alakot mutat, amely Egercsehi—Bekölce—Egerbocs—Fedémes községek területeit foglalja magában. Nyugati határaként az egykori Ödön és Lipót lejtős aknákon át képzeletben húzott egyenes fogható fel. Északon Bekölce, délen Fedémes községek határolják. 7 3 A terület legjelentősebb rétegmozgásait a miocénkori hegyképző erők hozták létre. Ezek hatására ÉK—DNy-i csapású, hosszanti fővezetőrendszer alakult ki, kialakítva a hosszirányú árkos szerkezetet. Az árok tengelyvonala a Darnó-feltolódás közelében lehet. 7 4 Az egercsehi telepek uralkodó csapásiránya ÉK—DNy, míg a dőlés iránya DK. A telepdőlés normális kifejlődés esetén 4—6°. E fővetődés irányában — lépcsős vetődésről van szó — a bányászat során azt észlelték, hogy a párhuzamos vetődések 150—170 m széles pasztákra tagolták a telepeket és méghozzá lépcsős vetődéssorozat módjára. 7 5 Ismeretesek még a fővetőkre merőleges irányú harántvetődések is a területen. Ezek iránya ÉNy—DK-i, ahol a pászták szélesebbek. E harántvetődések alárendeltebb jelentőségűek. Az előbbieknél kevésbé jelentős egy harmadik vetődéssorozat — iránya: É—ÉNy—D—DK-i, néha közel É—D-i. 7 6 Ezek azonban nem zavarják a terület feltárását, előkészítését, csupán a lefejtéskor okoznak nehézséget, ui. elvetési magasságuk 0,4—1,6 m, némelyik eléri, vagy kismértékben haladja meg a telepvastagságot. 7 7 E fővetőktől eltérő 23
