Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)

II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április

hatóság legnagyobb aggodalommal tapasztalja, hogy a romboló irányzat korifeusainak szócsöve az Est, Magyarország, Népszava, Pesti Hírlap, megdöbbentő módon versenyeznek a keresztény irány lapjaival és hintik a konkolyt a nagy tömegek lelkébe, mert amikor a forradalom viharain átment tömegek lelkében a legnagyobb kétségek dúlnak, most, amikor a szocialisztikus tévtanok bacilusaitól fertőzött lelkek valami pozitívum, jobb után vágynak és ezt keresik, most, amikor a kisemberek, a szegények megpróbáltatásának húrjai a végsőkig vannak feszítve — hangzik a felirat — szóval most, amikor leginkább szükség volna arra, hogy a keresztény irány kijegesedett, nyílt, egyenes és biztos irányú lapjai gyakoroljanak hatást a tévelygőkre, a még be nem érkezettekre és erősítsék azok lelkeit."

11

1 A keresztényi eszme érdekében szólalt fel a törvényhatóság, amikor a katolikus autonómiát követelte, mert csak ennek keretén belül léhetne biztosítani az alsópapság megélhetését, anyagi helyzetének javítását: „Hogyan terjessze igaz lelkesedéssel a kultúrát az, akinek a lába lyukas cipőben fázik".

11

2 — hangzik a felirat. És valóban, az alsópapság nagyon szerény körülmények között élt, mert egyrészt saját jövedelméből kellett fenntartani a plébániát és az iskolát, a püspökségnek kellett beszolgáltatni jövedelmének egy bizonyos részét. A katolikus autonómia megvalósítása esetén állami támogatásban részesítették volna, és így az ellenforradalom eszméinek az alsópapságot is jobban meg tudták volna nyerni. Nagy felháborodással fogadták a trianoni békefeltételeket. A törvényhatósági bizottság többször is állást foglalt, és — a korábbi követelésekhez hasonlóan — határozottan követelte a területi integritást. Az 1920. január 16-án, Párizsban a magyar békedelegációnak átnyújtott szerződésre reagálva, önrendelkezési jogukban megtépázottaknak tüntetik fel a magyarságot. Az ország feldarabolása fejlődését teszi lehetetlenné. Különösen azt sérelmezték a törvényhatóságii bizottság tagjai, hogy mint legyőzöttekkel, nem pedig mint az antant-államokkal egyenlő jogú állammal bántak: „...A magyar állam el fogja mindenkor ismerni a körülötte fekvő államok törvényes jogait, jogos érdekeit, hajlandó lesz elősegíteni velük a békés szomszédi viszony fenntartására törekedni is fog, s erre garanciát is hajlandó nyújtani, de csak akkor, ha az ő nemzeti jogait is tiszteletben fognak tartani."

11

3 A békés szomszédi viszony azonban csak szólam maradt, mivel a magyar uralkodó osztály irredenta követeléseiről nem mondott le. Igen határozott tiltakozó feliratot küldenek a kormányhoz a trianoni békeszerződés ellen is, noha tudták, hogy ez semmit sem fog változtatni, csak formális gesztus az egész.

11

4 Végeredményben Trianon volt a forrása a nemzet nevében elindított na58