Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
proletárhatalmat szabotázsakciókkal gyengítsék, illetve a megsemmisítését nyugodtabban előkészíthessék. Nem is várattak soká magukra. Gyöngyösön már március 30-án, a ferenceseknél tartandó leltározás miatt, dr. Bozsik Pál plébános vezetésével a hívőket fellázították. Azt a hírt terjesztették el, hogy a szocialisták el akarják rabolni az oltáriszentséget és a papot nem engedilk misézni. A városi direktórium hiába akarta jobb belátásra bírni a felizgatott tömeget. A néptanács végül kénytelen volt letartóztatni a hangadókat. Azonban még ez sem használt. Végül a Salgótarjánból érkező karhatalmi osztag utasította rendre a békétlenkedőket. Egerben Gyürki Vidor hitoktató izgatott a szocialisták ellen; a forradalmi törvényszék elé került. A forradalmat elárulok soraiból nem maradtak ki a közigazgatási tisztviselők sem. A pétervásári volt főszolgabíró, Bobory György, a csehszlovák intervenciósokhoz szökött át és igyekezett rábírni őket arra, hogy szállják meg Egert. A csehszlovákok azonban nem fogadták meg tanácsát. Később Boboryt a románok táborában találjuk, hasonló önküldetésben. E hazaáruló tettéért Horthy később vitézzé avatta, sőt ő lett Heves vármegye főispánja. Tiszafüreden Fülöp Zoltán főszolgabíró, amikor a vörös karhatalom, a diréktórium, a párt- és szakszervezeti vezetők átköltöztek Poroszlóra, elérkezettnek látta az akcióba lépés idejét. Hogy az intervenciós román hódítók jóindulatát megnyerje, Tiszafüred tehetős polgáraival a tiszaszőllősi úton a románok üdvözlésére vonult ki. Dimitrescu román tábornok kegyesen fogadta a hódolókat, s a legnagyobb jóindulatáról biztosította a küldöttséget. Utódja, Teutu tábornok pedig elrendelte, hogy a hivatalos életben az 1918. október 31. előtti állapot állíttassék vissza. A hatósági eljárásokban az eddig érvényben levő törvények, kormányrendeletek az irányadók. A román megszállók teljhatalmú megbízást adtak Fülöp Zoltánnak, aki ezt készséggel elfogadta. A főszolgabírónak teljesen mindegy volt, hogy kitől kapja a felhatalmazást; törvényes hatóságtól-e vagy hódítóktól. Élt is a hatalommal. A Tisza bal parti községeiben az 1917. év végén megválasztott elöljárósági tagokat állásukba viszszahelyezte, a képviselőtestületek régi „jogait" visszaállította. Elrendelte, hogy a járásbíróság és adóhivatal — mint a kormány szervei — azonnal kezdjék meg működésüket. A tisztviselők javadalmazásának biztosításáról az állampénztári igazgatóval együtt állandóan gondoskodott a főszolgabíró. E célból a debreceni pénzügyigazgatóságnál kieszközölte, hogy a tiszafüredi állampénztár részére két ízben 30—30 000 korona ellátmányt folyósítson. 5 6 Papok, katonák és állami tisztviselők, a tőkések és földbirtokosok hűséges kiszolgálói, a Tanácsköztársaság elleni támadásaik mód38
