Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
szerében nem voltak válogatósak. Saját osztálytörékvéseiket, elvesztett vagyonuk és hatalmuk visszaszerzését minden más fölé helyezték és e célból az antant imperialisták kiszolgálásának, a haza elárulásának dicstelen szerepét is vállalták. Heves megyében 1919 április végén, az antant intervenció közeledtével az ellenforradalmárok, a volt törvényhatóság vezetői már nem elégedtek meg egyszerű szabotázsakciókkal, hanem elérkezettnek látták, hogy a hatalmat átvegyék. Tevékenységüket hazaáruló akcióval kezdték. A hatalmuk biztosítása céljából küldöttséget állítottak össze Isaák Gyula volt alispán vezetésével, amelynek az lett volna a feladata, hogy a csehszlovák intervenciós csapatok parancsnokságát felkeressék, s arra kérjék, illetve bírják rá, hogy Egert szállják meg. A csehszlovák megszállással békés viszonyok között vehették volna kezükbe a hatalmat, Eger város és Heves megye vezetését. A küldöttség menesztésére azonban nem került sor, mivel egy politikai zavarkeltés hatásosabbnak bizonyult. „.. .május 1-én, amikorra a diktatúra nagy vörös ünnepséget rendelt el, — mondotta az alispán a Tanácsköztársaság bukása után a közigazgatási bizottságnak tartott beszámolójában — Eger város földműves népe a nagy ínség közepette felzúdult azon, hogy a direktórium az egri gőzmalomból 14 waggon lisztet Budapestre akar szállíttatni, és ezt megakadályozandó, tömegesen a vasúti állomásra vonult ki. Ennek következtében minden ünnepség elmaradt. Miután pedig a lisztet nem szállították el, a nép valamennyire megnyugodott." 5 1 Az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem a liszt elszállítása okozta az elégedetlenséget, ez csak eszköz volt a tömegeknek a direktórium elleni hangulat keltésére. Az igazi cél a direktórium eltávolítása, a régi közigazgatás visszaállítása volt. Ezt támasztja alá az alispán jelentésének további része is: „napközben is az utcákon és tereken csoportok verődtek össze, amelyek mind a fennlévő rendszer és a direktóriumnak intézkedései ellen zúgolódtak. Így kényszerítették Lájer Dezső akkori vármegyei vezetőt arra, hogy a nép előtt bűnbánó nyilatkozatot tegyen; másrészük pedig a forradalmi törvényszék által elítéltek kiszabadítására törekedett." 5 8 A régi rend visszaállítására való törekvés tehát nyilvánvaló volt. „A vörös őrségbe beszervezett kétes elemek (volt csendőrök, tűzoltók) jobbra fordulása, kapcsolatban a dandárparancsnokság ellenforradalmi magatartásával, május 1-én felborítá a helyzetet. A vörös városi és megyei hatóságok, nem ugyan az ellenség közel volta miatt, inkább a karhatalom hiányában, május 1-től 2-ára virradó éjjel innen is eltávoztak." 5 9 Május 2-án, a kora reggeli órákban röpcédulákat terjesztettek Egerben: „...amely azt hirdette, hogy Budapestről 1500 főnyi ten39
