Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
Május l-re a románok — a szolnoki hídfőt leszámítva — az egész Tisza vonalát elfoglalták. „Április legvégén a tiszafüredi járás folyamtúli része már hadszíntérré változik. A járási direktórium (felsőbb utasítás bevárása nélkül) éjt nappallá téve, szorgalmasan soroz, lovakat szed össze, szekereket, takarmányt rekvirál. Egyedül Tiszafüreden egyszerre 500 férfi áll önként fegyver alá. Majdnem ugyanennyire tehető a körül fekvő községekből bevonult önkéntesek száma. Roffa Lajos buzdítására az intéző bizottsági tagok is egyenruhát öltöttek." 5 4 A kérges tenyerű emberek komolyan vették a proletárhatalmat, fegyverrel a kézben is készek voltak kiállni és védelmezni. Közben a csehszlovák csapatok sem maradtak tétlen. Április 27-én megindították a támadást, s május 3-ra Szilvásvárad alá értek. Az intervenciós csapatok gyors előrenyomulása komolyan veszélyeztette a Tanácsköztársaságot. Meg kellett védeni a munkáshatalmat. A forradalmi kormány igyekezett toborzással katonaságot gyűjteni. A toborzómunka Heves megyében is megindult. „Gyöngyösön április 21-én, Bokányi Dezső és Nyisztor György beszéltek a toborzó népgyűlésen. Egerben április 22-én, pártvezetőségi tagok vállalták a lelkek tűzbe hozását." 5 5 A lelkesítő munka nem volt hiábavaló, különösen a fiatalok vállalták a szocialista haza megvédését. A Tanácsköztársaság megszületésekor a proletárhatalom mellé állt a dolgozó nép döntő többsége, hogy új társadalmat építsen a régi helyén, a tőkések, földbirtokosok nélkül, akiknek erői már márciusban dezorganizálódtak és elszigetelődtek. Hatalmukat és vagyonukat vesztett ellenforradalmárok mindenre készek voltak, a saját befolyásuk mentését tekintették fő feladatnak. Ellenforradalmi lázadás Heves megyében A forradalom kezdeti időszakában a papság is lojális magatartást tanúsított. Az egri érsek önként kereste fel a megyei direktóriumot és közölte, hogy a változott viszonyokkal számolva, kész alávetni magát a Tanácsköztársaság rendelkezéseinek. Gyöngyösön a ferences rend főnöke, P. Péri Bonaventura biztosította a városi direktóriumot lojális magatartásáról. A volt rendőrök, csendőrök, katonatiszteik a Vörös Hadseregben is kerestek menedéket. Az Egerben székelő X. vöröskerületi parancsnokságban is megtalálták helyüket a volt császári és királyi tisztek: Huszár Aladár parancsnok, volt határrendőrségi főtanácsos, Stolczenberg volt csendőrszázados, Soltész Imre csendőr hadnagy, Berencz Leó volt rendőr kapitány, ök is felajánlották szolgálataikat. Céljuk az volt, hogy a 37
