Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
I. A törvényhatóságok szervezete és hatásköre
sát, jelöli az elöljárók legnagyobb részét, elnököl a képviselőtestület és az elöljárók megválasztásán," 3 4 E széles főszolgabírói hatáskör következményeképpen a községi önkormányzat egyre inkább csak látszólagossá vált és .a járás területén valójában a főszolgabírákat is irányító, megyei uralkodó osztály akarata érvényesült. 8 5 A községekben a főszolgabíró a jegyzővel érintkezik, aki a kapott utasításokról minden esetben köteles a bírót tájékoztatni. Ezek alapján a községekben az első számú tisztviselő a jegyző, akit a képviselőtestület választ. A községi elöljáróság a következő tagokból tevődik össze: bíró, másodbíró, négy tanácsbeli, pénztárnok, jegyző, közgyám és körorvos. A község apparátusába tartoznak a segédés kezelőszemélyzet tagjai. Alkalmazásuk választás útján történik. Hatáskörüket a jogszabály határozza ímeg. A törvényhatósági apparátus tehát az egész közigazgatási mechanizmus megvalósítója, a központi szervek és az önkormányzat akaratának érvényesítője. 4. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI KÖZIGAZGATÁS ÖNKORMÁNYZATI JELLEGÉNEK FOKOZOTT CSÖKKENTÉSE A törvényhatósági önkormányzatot hangzatos szavakkal dicsőítették és még ma is nosztalgiával emlegetik egyes polgári jogászok. Azonban a magyar állam, a magyar közigazgatás fejlődését végigkísérve, világosan kimutatható az, hogy az önkormányzat egyre erősebb korlátozásának, a végrehajtó hatalom központosításának, a centralizációnak az irányába haladt. Ennek a túlzott centralizációs folyamatnak tulajdoníthatók a fokozódó bürokratikus vonások is, hiszen jelentéktelen ügyeknek is a legmagasabb közigazgatási egységekhez való csatolása, a végleges döntésnek ezen szervekhez való kötése, a közigazgatási eljárást rendkívül lassúvá és bonyolulttá tette. Ezt a centralizációs folyamatot a kapitalizmus válságának általános kibontakozásán kívül a különös magyar viszonyok néhány vonatkozásban még gyorsították. Ilyen gyorsító hazai tényezők sorába tartozott az 1867—1918 közötti időszakban a központi kormányhatalmat kezében tartó magyar nagyburzsoá és nagybirtokos osztálynak az osztrák nagyburzsoáziával és nagybirtokossággal való szoros összefonódottsága is. A kormány ennek következtében az ország gazdasági érdekeit nem kis mértékben rendelte alá az osztrák uralkodó osztályok érdekeinek. A magyar birtokos osztály és a monopóliumokon kívül maradt burzsoázia igyekezett nagyobb részt kérni a hatalomból: felvetette az 27
