Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
tárgyalt időszakban — a mezőgazdaság általános helyzete javult, de a korábbi nehézségek megmaradtak, s így a mezőgazdasági dolgozók — elsősorban a mezőgazdasági munkásság — helyzete állandósult. Egyre nehezítette a helyzetet a fokozódó mezőgazdasági túlnépesedés, amelyet a város nem tudott felszívni, az ipar elégtelen fejlődése következtében. A mezőgazdasági termelés állandó pangása, a munkások keresete és a drágaság közötti aránytalanságok, a munkanélküliség és az ennek nyomában járó nyomor és elégedetlenség voltak jellemzők az egész gazdasági helyzetnek. A miskolci csendőrkerületi parancsnokság 1924. évi, október haváról küldött jelentése is hangsúlyozza, hogy: „Iparosok, kereskedők pénzhiány miatt panaszkodnak. Mezőgazdasági munkások hangulata nyomott — a csekély napszám miatt —, s így nagy aggodalommal néznek a tél elé. Ipari munkásság hangulata szintén nyomott; a csekély fizetés miatt általános a panasz. Ehhez járul a bányákban a munkanapok csökkentése és a nagy létszámredukció. Így pl. Nagybátonyban a munkások 35 százalékát, Rózsaszentmártonban pedig a munkások 80 százalékát bocsátotta el a bányaigazgatóság. Ezen elbocsátott munkások legnagyobb része beállott summásnak, és így keresi kenyerét. A kevés munkaalkalom és a nagy kínálat már folyó hóban 80 000 koronáról 45—55 000 koronára szorította le a napszámot," 57 7 ami egy család megélhetésére nem volt elegendő, hiszen egy kiló disznóhús ára ekkor 34 000 korona. 57 8 A napszámbérek is állandóan csökkentek. A még 1926-ban 2,40 P férfinapszám 1929-re Heves megyében 2 pengőre csökkent. 57 9 Az alacsony bérek, a munkanélküliség, a látszatföldreform, a növekvő adók, a politikai jogok fokozódó korlátozása — mind-mind fokozta a munkások és szegényparasztok szervezett ellenállását. A Tanácsköztársaság leverése után, amikor a megtorlások, bebörtönzések és kivégzések még be sem fejeződtek, 1920 őszén Heves megyében, Szurdokpüspökiben a földmunkás szervezet az elsők között szerveződött újjá. 58 0 De más területen is megindult a munkásszervezetek újjáépítése. Ismeretes, hogy az ellenforradalom felülkerekedése után a burzsoázia és az egyház szövetségesei nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a keresztény szocialista szakszervezeteket megerősítsék. Egy ilyen akció keretén belül, 1922-ben Budapestről keresztényszocialista központ küldötte Gyöngyösre érkezett, hogy helyi szakszervezeti csoportokat alakítson. Ez több községben sikerült is. Az alakuló gyűléseken a napszámbérek felemelését követelték, maga a központi küldött is támogatta a követeléseket. Mindezekről a Gyöngyös járási szolgabíró jelentést tett a főispánnak, amely szerint arról számol be, 205
