Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
A megye népességének elemzésekor látható, hogy a tényleges szaporodás mérlegének aktív részét a természetes szaporodáson belüli magas születési arányok biztosították, elsősorban az elmaradottabb, szegényebb rétegeknél. A jómódú parasztok és a hozzájuk hasonló rétegek körében már a 20-as évek közepén megkezdődött az egykézés. A tényleges szaporodás aktív mérlegének fokozatos csökkenése viszont a növekvő elhalálozásnak, másfelől az elvándorlás növekedésének és a születések csökkenésének tudható be. Ezekkel magyarázható alapvetően az az elszomorító jelenség, hogy 1920 után nem gyarapodott úgy többé megyénk lakossága, mint az ezt megelőző időszakban. Ezt mutatja az is, hogy míg pl. 1880—90 között 11,3 százalék volt a szaporulat, addig 1920—30 között már csak 6,6 százalékos. Ugyanis 1880—1890 között 209 933-ról 233 785 főre emelkedett a megye lakosainak száma, vagyis 23 852 fővel több, míg 1920tól 1930-ig terjedő időszakban 297 590-ről 316 929-re, vagyis csak 19 339 fővel több. 5™ Megyénk tényleges szaporodáscsökkenésének társadalmi bajok voltak a legfőbb okai; a háború befejeződése után az infláció, az egyre növekvő munkanélküliség és a mezőgazdaság állandó lappangó válsága. A mezőgazdaságot a felsorolt társadalmi bajok mindegyike közvetlenül érintette, s az is ismeretes — már erről szóltunk —, hogy a megye kereső lakosságának 67,3 százaléka, az eltartott lakosságnak 63,6 százaléka és az összes lakosságnak 65,2 százaléka élt 1930ban a mezőgazdaságból. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy az önálló gazdálkodók közül a 10 h-on aluliak és a nem önálló gazdálkodók eltartottjaikkal együtt, a megye összes lakosságának kétharmadát tették ki. Ha figyelembe vesszük, hogy mintegy 21 százalékra tehető az ipari, kereskedelmi munkások, házi cselédek stb. aránya, az öszszes lakossághoz viszonyítva, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a megye összlakosságának közel 95 százaléka kizsákmányolt volt. Így a szociális helyzet tárgyalásakor alapvetően a munkások, kis- és szegényparasztok, mezőgazdasági munkások, kisiparosok és kiskereskedők rétegeit tartjuk helyesnek szem előtt tartani. Vagyis a kérdés tárgyalásakor a kizsákmányolók szociális helyzetét figyelmen kívül hagyjuk. A kizsákmányoltak harca életkörülményeik megjavításáért A lakosság életkörülményei — néhány ezer földbirtokos, tőkés és vezető tőkéstől eltekintve — 1926—1929-ig terjedő időszakban alig javultak valamit. Az 1924. évi szanálás eredményeként — a 204
