Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
mot 1921-ben érte el, 37,5-es ezrelékkel. Az évtized végén, 1930-ban is, még csak 28,8 ezrelékes volt a születések aránya. A háború előtti színvonalat már nem is tudta elérni. A megye népességének alakulásában nem kis része volt a vándorlási nyereségnek vagy veszteségnek, vagyis az el- és odaköltözők száma közötti eltérésnek. Már szóltunk arról, hogy a háborút követő években sokan tértek vissza Amerikából és települtek át Heves megyébe Szlovákiából, amelynek eredményeként a bevándorlás mérlege jelentősen felszökött. Azonban ez a bevándorlás csak 1—2 évig tartott. Ezt követően egyre inkább előtérbe került az elvándorlás láza, hiszen sem munkát, sem földet, sem kenyeret nem kaptak, hogy családjukat becsületes munka után emberei módon eltarthatták volna. Viszont nőttek az adóterhek, a munkanélküliség. Így a nyugtalan, kisemmizett szegény dolgozó ember idegen földön keresett ínségére enyhülést. Már 1921-ben megindult az elvándorlás, amely egyre nagyobb méreteket öltött. Az 1921-től 1930-ig terjedő évtizedben a háború előttinél nagyobb mértékű elvándorlás váltotta fel; szám szerint 13 426 volt a megye népének vándorlási különbözete, szemben az 1900—1910, a háború előtti évtized 12 ezer alatti összegével. 57 2 Az elvándoroltak közül a legtöbben Budapestre vagy a főváros környékére költöztek. Az 1930. évi népszámlálás Budapesten 15 665, Pest megyében 11 980 Heves megyei születésűt írt össze, míg az ugyancsak szomszédos Borsod megyében, Miskolc törvényhatósági jogú várossal együtt is csak 8857, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 6808, Nógrádban pedig 5026 volt az eredetileg Heves megyeiek száma. 57 3 Azonban a vándorlás nemcsak belső volt. Mint ahogyan már az előző fejezetben is szóltunk róla, a külföldre történő kivándorlás zömmel 1925-ben indult meg, amikor a bányák jelentős részét bezárták, leállították az üzemeket, a munkásokat pedig szélnek eresztették. A nyomor és nélkülözés ezt követően különösen egyre több családnál, főleg mezőgazdasági munkásoknál mindennapos vendég volt. De más réteghez tartozóknál is nagy volt a munkanélküliség. Így aztán egyre többen kerestek új hazát a messze idegenben. Az Egri Népújság szerint 1928-ban Egerből az USA-ba 4. Kanadába 14, Gyöngyösről az USA-ba 1, Kanadába 9 személy; a pétervásári járásból az USA-ba 4, Kanadába 183, a megyéből összesen 495 személy vándorolt ki. 57 4 Az alispán jelentésében viszont 945 fő kivándorlásáról beszél, akik közül 9 a családját is vitte magával. 1929 februárjában csak Kanadába 205 fő vándorolt ki. 75 5 A munkanélküli földmunkások, cselédek, az adóval nyomorgatott kisparasztok és kisiparosok egymás után fogták kezükbe a vándorbotot és indultak neki az ismeretlen földnek. 203
