Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
Láthatjuk tehát, hogy a törvényhatósági bizottság óvatosan összeállított 2/5—2/5—1/5 tagolása mellett a kormány rendkívüli mértékben megnehezítette bármelyik csoport közül abszolút többség létrejöttét, s az 1/5 rész érdekképviselete a két nagy csoport között tehát a kormánytól valahogyan függő tagok a hivatalból tagokkal együtt könnyen e mérleg nyelvének szerepét játszhatták. S hogy a kormánynak ez a súlya még tartós is legyen, bevezette az örökös tagság intézményét. Ez azt a célt szolgálta, hogy a törvényhatósági bizottságon belül biztosítsa az állandóságot, valamint tapasztalatok érvényesülését. Az örökös tagokat a kijelölő bizottság javaslata alapján a törvényhatósági bizottság választotta. Az örökös tagok aránya nem lehetett több a bizottság létszámának 5 százalékánál, vagyis 20 főnél. Az 1929. évi választásokon csak Plósz Istvánt választották meg, így 19 hely még üresen maradt. Végül hivatalból volt tag: az alispán, a főjegyző, a másodfőjegyzők, a tiszti főügyész, az árvaszéki elnök, a tiszti főorvos, a járási főszolgabírók, árvaszéki ülnökök, alügyészek és a két város polgármestere; összesen 20 fő. A virilisták, a választottak, az érdekképviseletek, az örökös tagok és a hivatalból tagok együtt 430 főt tettek ki. Természetesen ez a rendszer alkalmat adott a kormányzatnak arra, hogy saját befolyását a bizottságra tovább erősítse. A földbirtokosok és papok száma megcsappant a törvényhatósági bizottságban, viszont jelentősen növekedett a kisbirtokosok és a tisztviselők aránya. Az új törvénynek megfelelően, a törvényhatósági bizottság összetétele eltolódott a kulákok és tisztviselők javára. Olyan személyek bekerülésére került sor, akik eddig is aktív közreműködői voltak a félfasiszta rendszer megszilárdításának. Lényegében ennek a gondolatnak ad hangot a főispán is, amikor a következőket mondja: „Űj összetételben gyűltünk itt ma egybe, olyan szám. ban, amely népes érdeklődést régen láttak már e falak. Ám, ha végigtekintek a vármegye képviseletének ezen illustris gyülekezetén, mindenütt a régi vármegye ismert arcait fedezem fel — vagy azoknak az arcát pillantom meg, akik bár nem voltak régi közgyűlésünk tagjai — velünk a közélet küzdelmes munkájában... mindig együtt tartottak . .. nem volt igazuk azoknak, akik azt állították — hangsúlyozta a főispán —, hogy eltemetjük a múltat, lebontjuk nemzeti alkotmányunk sok száz éves pilléreit — mert a múltak tradícióinak megőrzésével — értékek, a kiegyezés óta folyó politikai és nemzeti életünk nagy erkölcsi tőkéje került íme ki a nemzeti demokratizálódás átolvasztó kohójából." 48 4 A kiegyezéssel létrejött politika folytatójának tüntette fel az új összetételű bizottságot a főispán. A falusi kulákságtól azt várták, hogy élharcosai maradnak minden szocialista megnyilvánulás letörésének. A törvényhatóságban „egy részről köz167
