Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
vetítik és kifejezésre hozzák a falu életének kívánságait és problémáit, más részről fejlesztik és irányítják azt a falusi társadalmat, amelynek fejlődése és kialakítása a nacionalizálás és internacionális támadások küzdelmeiben oly döntő fontossággal bír." 48 5 Nem a falusi szegényparasztság helyzetének megjavítására gondolt a főispán, ellenkezőleg; harcuk letörésére, kizsákmányolásuk fokozására. Ugyanúgy, mint eddig, most is kirekesztettek maradtak a munkások és szegényparasztok a közigazgatásból. Helyettük az anynyira gyűlölt jegyzők, főszolgabírók és községi bírók kerültek a törvényhatósági bizottságba. Jellemzően mutatja ezt az a tény is, hogy csak a választottak közé 13 főjegyző, 15 községi bíró, 4 főszolgabíró került be. Az 1929. évi 30. t.c.-ben a kormányzat hatalmi helyzetét azzal is biztosítani akarta, hogy a nagy létszám miatt nehézkesen kezelhetőnek látszó törvényhatósági bizottsági közgyűlés hatáskörét erősen csökkentette. A törvény a közgyűlés eddig megvolt ügyköreinek legnagyobb részét ettől kezdve az újonnan létesített kisgyűlésre bízta. A törvény szerint a kisgyűlés tagja a főispán elnöklete alatt 5 megyei főtisztviselő (alispán, főjegyző, árvaszéki elnök, tiszti főügyész, tiszti főorvos) és a törvényhatósági bizottság 10 százalékánál, de legfeljebb 24 főnél nem több törvényhatósági bizottsági tag lehet. A kisgyűlés taglétszámáról szabályrendeletet kellett alkotnia a törvényhatósági bizottságnak, amelyben 24 főben állapította meg a tagok számát: „.. a legtöbb adót fizetők közül választott tagjainak csoportjából legalább 8, az összes választók közül választott tagjainak csoportjából legalább 8, az érdekképviseleti tagok csoportjából legalább 4, kisgyűlési tagot köteles választani." m Az alakuló közgyűlésen még egyéb kategóriákból is 4 tagot választott a törvényhatósági bizottság, köztük Dutkay Pál pápai prelátust és Isaák Gyula nyugalmazott főispánt. Az 5 megyei főtisztviselőn felül 24 kisgyűlési tag megoszlása a következőképpen alakult: 8 földbirtokos, 5 kisbirtokos, 5 tisztviselő, 1 gazdatiszt és 1 orvos. A földbirtokosok az új törvényhatósági bizottságban a korábbi évekhez viszonyítva, kisebb hányaddal vettek részt, a kisgyűlésben viszont nagyobb képviseletre tettek szert. A kisgyűlés politikai jelentőségét mutatja az, hogy a 8 földbirtokos közül 7 nagybirtokos volt, ami azt igazolja, hogy döntő kérdésekben nem akarták megosztani hatalmukat. Az uralkodó osztály tehát továbbra is éberen vigyázott arra, hogy hegemóniája biztosítva legyen. Abból a tényből, hogy az új törvényhatósági bizottság összetételében látszólag szélesebb társadalmi rétegre támaszkodott, azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a nagytőkések és nagybirtokosok az uralmi pozíciókban háttérbe 168
