Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
1924—25. évben növelték az egyéb saját bevételeit, mintegy 25 százaléknyi összeget még tartalékként és a további évközi pótköltségvetés készítése miatt is biztosítottak. A lakosság állami adófizetési képességének fenntartása céljából 1922-ben a belügyminiszter megváltoztatta a megyei pótadókivetési százalékot: háztartási alapra jóváhagyott 5,4 %-os pótadót 0,77 %-ra, tiszti nyugdíjalapra jóváhagyott 5,3 %-os pótadót 0,64 %-ra, jegyzői nyugdíjalapra jóváhagyott 4,9 %-os pótadót 0,58 %-ra változtatta. 35 3 Amint látható, indokolt volt a változtatás, hiszen a megyei adókivetés nagyon eltért a szabályoktól. Jellemzően az előző évi állami adóalap összegének 9—13 százalékát vetette ki pótadóként a törvényhatóság, most azonban elérte a 15 százalékot. Békeévekben és stabilizációs időszakban nem okozott gondot az előző évi megállapított adó arányában kivetni a megyei, illetve a városi, községi pótadót, azonban a tárgyalt időszakban, a rohamos pénzromlás miatt év közben újabb és újabb pótadó kivetését kellett eszközölni. 1923-ban például két ízben is sor került pótköltségvetés készítésére, amelynek következtében a törvényhatósági bizottság az 1922. évi állami egyenes adóalapot véve alapul, 335 százalék pótadó kivetését állapított meg. 35 4 Jóllehet, ebben az évben történt a legmagasabb összegű pótköltségvetés készítése, de megközelítőleg hasonló volt a tárgyalt időszak valamennyi évében, az 1925. évet kivéve, amikor már megindult a pénz stabilizációja. Az 1925. évi költségvetési összeget már aranykoronában fejezték ki. 35 5 A pénz gyors értéktelenedése miatt már búza kg-ban határozta meg a törvényhatósági bizottság a vámdíjtételeket. 35 6 Előírta a határozat, hogy a díjtételek készpénzben szedhetők. Az átszámítási alap a budapesti tőzsdén jegyzett hivatalos búzaár volt. A törvényhatóság közúti költségvetése, amelyre az infláció szintén rányomta bélyegét, teljesen elkülönítve készült a háztartási költségvetéstől. KÖZÜTI KÖLTSÉGVETÉS ÖSSZEGE ÉS AZ ÜTADÓ SZÁZALÉKA Év Költségvetési összeg Ütadó % 1922. 7 165 312 K 35,2 35 7 1923. 418 954 328 K 100,0 35 8 1924. 5 395 012 185 K 100,0 35 9 1925. 19 563 939 150 K, vagyis 1 150 819 aranykorona 10,0 36 0 127
