Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
Jellemző a nyomorúságos, egészségtelen lakásviszonyokra, hogy Ostoros községben a lakosság egy része szegénysége miatt házat nem épített, hanem a falut övező dombok oldalába vájt, az őskorra emlékeztető primitív barlanglakásokban éltek. 20 4 Ilyen barlanglakásokkal különösen a megye északi részén lehetett találkozni, a déli részen viszont a sárból összeeszkábált egy helyiségből álló putrik szolgáltak szükséglakásként. Ezért volt a megyében számtalan vizes, nedves, dohos lakás, és ezért volt a gümőkor népbetegség. Az egészségtelen egy-két szobás lakások túlzsúfoltak voltak. Egy-egy lakásra 5—6 fő jutott, ami igen magasnak számított. 26 5 A proletárhatalom leverése után növelte a lakásínséget a megye egész területén az a tény, hogy elözönlötték — különösen Egert és Gyöngyöst — a Felvidékről és Erdélyből a menekültek ezrei, akik közül sokan nem juthattak fedél alá. így kénytelenek voltak pályaudvarokon, vagonokban lakni. 20 6 Az elhasználódott, tönkrement utak miatt az építési anyagok szállítása lehetetlen volt, így számítani sem lehetett egyelőre arra, hogy a lakásépítés meginduljon. A falusi poros utak, a lecsapolatlan belvizek olyan egészségtelen környezetet konzerváltak, amely a lakosság gyakori megbetegedését idézte elő. Az ivóvíz-ellátás is rendkívül mostoiha volt. Mintegy 35 községben pl. jó ivóvíz egyáltalán nem volt. A törvényhatóság, illetve a községi elöljáróságok sem az utak portalanítására, sem a belvizek lecsapolására vagy jó ivóvizet biztosító közkutak fúrására nem is gondolhattak a szegényes háztartásuk miatt. A megyei törvényhatóság is elsősorban az utak mentének lecsapolását tűzte ki célul, hogy ezzel is elősegítse az utak járhatóvá tételét. A rossz, elmaradott lakásviszonyok, azok zsúfoltsága, a falusi por, sár, belvíz, rossz ivóvíz mind-mind a betegség hordozói voltak. Egészségügyi és járványügyi helyzet A mostoha szociális viszonyok következménye volt a gyakori járványos megbetegedések, a tüdőbaj elterjedése és az állandó magas csecsemőhalandóság. 1910-ben pl. fertőző-ragályos bajban megbetegedett 2415 fő, meghalt 250 fő. 26 7 Előző évben megbetegedett 3028 fő, meghalt 335 fő. 20 8 Ezek az adatok az átlagos helyzetet mutatják. Egy-egy nagyobb hullám alkalmával megsokszorozódott a fertőzéses megbetegedések és halottak száma. Tíz év múlva a háború következtében a helyzet rosszabbodott. Ennek bizonyítására és az 1919. év utolsó negyedének bemutatására hadd idézzek a megyei főorvos jelentéséből: „A községek közegészségügyének gondozása és ellátása igen hiányos. A körorvosok nem 99
