Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Paksy Zoltán: A vármegyei elit politikai orientációja és a konzervativizmus gyökerei Zalában a 19. században
Paksy Zoltán: A vármegyei elit politikai orientációja. 377 József középbirtokos nemesek, sőt két nem nemesi származású személy is mandátumot szerzett, egy tanító és egy jegyző. A (volt) nemesség egy része, főként művelt fiatalok, nemcsak a Batthyány-kormányt támogatták, hanem a honvédseregbejelentkezve a szabadságharcba is bekapcsolódtak. Voltak, akik a liberális jogkiterjesztés érdekében, azaz az 1848-as áprilisi törvények védelmezőjeként léptek fel, mások csupán a rendi ellenállás tradícióinak megfelelően, az uralkodói önkény és Jogtiprás" ellen, a magyar rendi alkotmány védelméért küzdöttek. 2 7 Motivációt jelenthetett számukra a nemesség katonai tradíciója is, s a tény, hogy külső ellenség támadt a hazára. 2 8 Ugyanakkor volt a nemességnek egy igen jelentékeny része, főként a korábbi konzervatívok, akik passzivitásba húzódva, kívül maradtak az eseményeken. A függetlenségi harc bukása, s az azt követő abszolutisztikus kormányzati berendezkedés a vármegyei nemesség önszerveződésének és politikai állásfoglalásának elfojtását jelentette. Ez Zalában 12 év szünetet jelentett, hiszen a vármegyei közgyűlés összehívására csak 1861. február 9-én került sor. Az abszolutizmus időszakában az új közigazgatás tagjai közé egyetlen külső hivatalnokot, „Bach huszárt" sem kellett hozni, a különböző tisztségeket kizárólag helybeli személyek töltötték be, sőt sokan közülük már 1848 előtt is tisztviselőként szolgáltak. 2 9 Ezek a személyek a korábbi konzervatív táborból kerültek ki, akárcsak a megye élére kinevezett zalahalápi földbirtokos, Bogyay Lajos megyefőnök, aki az 1840-es években a tapolcai járás főszolgabírója volt, egyben a konzervatívok egyik vezetője. A radikális ellenzéki állásfoglalás az 1860-as években meginduló politika életre sem vált jellemzővé, hiszen a vármegye 1861 -ben kizárólag felirati párti, 1865-ben pedig két balközép párti kivételével Deák párti képviselőket küldött az országgyűlésbe. Ezek a tények arra utaltak, hogy a reformkori éles ellenzéki, liberális állásfoglalásban -alátámasztva Szekfü Gyula idézett véleményét - inkább a hangulati elem, semmint a meggyőződés dominált. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az 1860-as évek politikai állásfoglalására a vármegye szülöttének, Deák Ferencnek az iránymutatása is rányomta a bélyegét (bár a jelek szerint ez korábban a passzív rezisztencia dolgában kevéssé érvényesült). Ez a vármegyei politikai állásfoglalás az 1870-es években lassú, de annál tartósabb változás jeleit kezdte el mutatni. E fordulat legjobban a vármegye országgyűlési képviselőinek pártállásából rajzolható meg, s legfontosabb elemének az újra megjelenő ellenzéki arculat tekinthető, méghozzá ismét markáns formában. 1872-ben a vármegye kilenc képviselői helyéből a kormánypárt még hét helyen szerzett mandátumot, a következő választásokon azonban a hatalom képviselőinek száma egyre fogyott, s az 27 A zalaegerszegi Árvay Sándor ügyvéd a saját szavai szerint azért állt be katonának, mert „Jellasics a kamarilla bujtogatásaira betörni készült Magyarországra a szentesített törvények visszavonása, a pesti nemzeti gyűlés feloszlatása, és a szabadság megfékezése végett". MOLNÁR, 1989/b. 97. p. 28 KÓSA, 2001. 70. p. 29 HALÁSZ, 1986. 103-111. p. Vö. még Zala megye archontológiájá-val.
