Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Szirácsik Éva: „Ország, világ, víz hajtotta"
536 is a mféjljtósájgos úr jobbágya volt az apja". Hasonlóan a zsélyi Kati Pált „Óvári nemzetségnek mondják lenni, de kicsiny korában szakadott el onnét, itt nőtt, nevelkedett, azt sem tudja, ottan volt-e ura, vagy sem ". Figyelemmel kísérték viszont azt is, ha a gazda apja érkezett az adott településre, mint például a horti Litkei Márton és Litkei János esetében, akiknél megjegyezték, hogy Nógrád vármegyei „ litkei nemzetség volt az atyja, maga itt született". A helybeli gazdák mostohafiainak eredetét is figyelték. Az óvári Ferenc János például „Maga minden nemzetségestül ide való örökös, hanem a mostohái" 6 éve érkeztek a Nógrád vármegyei Kesziből. A jövevények esetében is hasonló volt a helyzet. A Borosznokról származó balassagyarmati Valah András „ mostohafiai brezovaifelek, ottan az atyjuk is, Havay János a méltfóságos] úr örökös jobbágya volt". Másfelől fontosnak tartották leszögezni, hogy a gyermek apja helybeli volt. A gyöngyöstarjáni Csiba Gergelyné fiáról, Varga Andrásról megemlítették, hogy ott született, „ még az atyja is örökös ide való lakos jobbágy volt". Koháry István egykori fűleki kapitány fuleki birtokán ilyen szempontból az apa, a család eredete kivételes hangsúlyt kapott. Szabó György „Itt lett a világra is ", Nagy Gergely „Itten nőtt, s nevelkedett", Ozdinyi Pál „Itten lakos hajdan". Míg máshol az apa kiléte kevésbé volt fontos, addig Füleken több gazda neve mellett feltüntették, hogy az „atyja is hajdan ide való katona volt", közéjük tartozott Simkovics György, Kovács Márton, Korlát János, Csismadia Gergely, Zolyomi István, Solymosy János, Szabó Pál, Balogh Mátyás, Szabó György, Szabó András, Garamszőghi János, Garamszőghi György. A hollókői Nagy Mátyás „ atyja is ottan lakos hadnagy ember volt, mikor keresztény bírta, meddig pedig a török Szécsényben és Hollókőb[enj lakott, addig az ő elei Rimócon adózó, fizető jobbágy volt mind török[nejk, magyar [na]k, maga is vagyon 23 eszt[endeje], hogy ott lakik". A sok csatát megjárt Koháry István birtokán a jövevények esetében az apa foglalkozása is tehát jobbára akkor vált fontossá, ha katona volt. A horti Tott Gergely és Tott Mihály gazdáknál is hangsúlyozták, hogy az apjuk Koháry fuleki katonája volt. A szécsényi Horti István kékkői „nemzetség, ottan katona volt az atyja". A Nagy- és Kiscsitár összeírásában szereplő Hercseg János apja a mai Drégelypalánkon volt katona. A jövevény gazdák esetében egyébként csak kivételesen jegyezték meg az apjuk foglalkozását, származását, de azt is jobbára akkor, ha az apa szabadmenetelü volt, vagy a gazda is az apja foglalkozását űzte. 1 1 Általában a jövevények többsége felnőtt korában hagyta el korábbi lakóhelyét. Erre utal, hogy az áttelepülés idején például a horti Terjek Pálnak 5 esztendős, Ambrus Istvánnak 12 éves fia volt. A betelepülök jó részének a megérkezését követő néhány esztendőn belül fia született, ez a jelenség példának okáért 22 Heves vármegyei gazda 11 A zsélyi Molnár András „atyja vándorló mesterember volt", a szécsényi mészáros Mészáros Jánosé kékkői mészáros. A Szécsénybe települt Nagy Ferencnek „kovács mesterember volt az atyja is, urat nem ismert". Az adácsi Kovács Péter a Komárom vármegyei Udvardról érkezett 12 esztendeje, „ahol is atyja szabad kovács ember volt".
