Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Böőr László: Volt egyszer egy emléktábla
Böőr László: Volt egyszer egy emléktábla. 75 külése közben pisztolyával belőtt az egyik ház udvarára, majd az őt legjobban megközelítő egyik kerékpárosra is rálőtt, súlyos sebesüléseket okozva. A helyiek hamarosan utolérték és a lövések miatti felháborodásukban súlyosan bántalmazták (verés, rúgás, taposás). A földön fekvő és eszméletét vesztett Biksza Miklóst végül Kövecses Ferenc -elkérve társaitól Biksza elejtett pisztolyát-fejbe lőtte. A gyilkosság után közvetlenül szovjet katonai alakulatok érkeztek a községbe, az evangélikus templomban pedig félreverték a harangot. Mivel az áldozat függetlenített pártalkalmazott volt, a szigorú felelősségre vonást Kádár János is - aki 1956 júliusáig Pest megyei első titkár volt sürgette. Az MSZMP Pest Megyei Bizottságának 1957. február 17-én tartott ülésén Kádár kitért Biksza meggyilkolására is: „Megmondom elvtársak, hogy ez egy második országos nevezetesség, amire a megye szert tett 9 Mert az ellenforradalmi pogrom napjaiban, a legmagasabb rangú pártfunkcionárius Mező Imre elvtárs volt, a Központi Bizottság tagja. November 4-e után az országban meggyilkolt legmagasabb rangú pártfunkcionárius a Biksza elvtárs volt... Megmondom elvtársak, mikor én meghallottam ezt az ügyet, nagyon-nagyon mérges voltam. És azt mondtam, nem jól csinálták az elvtársak. Mi a törvényes rend hívei vagyunk. De ha nincs meg a tettes, ki kellett volna menni abba a községbe, ahol megölték a Bikszát... és úgy ellátni a bajukat, hogy az életbe eszibe ne jusson a községbe ilyet tenni. " Ezt követően gyors és szigorú ítéletet sürgetett. 1 0 Ezt követően a „független" bíróság példátlanul súlyos ítéletet hozott. Távollétében halálra ítélték a végzetes lövést leadó egyetemi hallgató Kövecses Ferencet (1933), végrehajtották a halálos ítéletet a lincselésnél jelen lévő Balla Pálon (1919), Harmincz Istvánon (1928), Lakos Jánoson (1920), valamint D. Szabó Károlyon (1924), aki a nemzeti bizottság vezetője volt. Őt-holott ott sem volt a gyilkosságnálfelbujtással vádolták. További tíz vádlott összesen 46 évi börtön büntetést kapott. Jellemző a megtorlás elrettentő jellegére, hogy nem csak a gyilkosságban közvetlenül részt vett személyeket ítélték el. Első fokon életfogytiglani, másodfokon 15 évi börtönre ítélték a tanácsteremben tartózkodó Dr. Dom ián Ferencet, mert „tekintélyénél és funkciójánál fogva megakadályozhatta volna Biksza meggyilkolását", valamint Király Lajos volt járási nemzetőr parancsnokot, mert „Tétlenül nézte december 10-én Biksza Miklós megtámadását és meggyilkolását, de mint volt horthysta alezredes, nem avatkozott be. " (Király nem is volt ekkor Gyónón...) Ma már nem lehet bizonyítani, de véleményem szerint a gyilkosság valószínűleg nem következett volna be, ha Biksza Miklós nem használja fegyverét, ami - természetesen - nem lehet mentség a lincselés elkövetésére. Sziklai Sándor (1895) „A Hadtörténelmi Múzeum igazgatója...Az elvetemült volksbundista rablógyilkosok Budakeszin 1956 október 26-án vetettek véget küzdelmes és eredményekben gazdag életének. "" Kiss Lajos (1900) „A Hazafias Népfront Budakeszi Bizottságának elnöke... 1956. október 26-án halt hősi halált vejével együtt 9 Kádár János beszédében az első „országos nevezetességnek" Fekete Mihály megyei tanácselnök az országban egyedül álló lemondását nevezte meg. 10 PML XXVIII. 750. MSZMP Pest Megyei Bizottsága iratai 1957. 7. csop. 67. őe. 11 Az ellenforradalom támadása... 1957. 47. p.
