Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után
600 vékenységét. Különösen nagy gondot, a vegyes, német-magyar gyülekezetekben a magyar hívek anyanyelvhasználatának biztosítására fordított. 2 9 Az evangélikus bácskai németek törekvéseiket ugyan egyház-szervezeti, hitéleti kérdésként vetették föl, de nyilvánvalóan nem, vagy nem csak erre korlátozódtak követeléseik. A bácskai németek - s köztük az evangélikusok is - a '40-es évek elejére képzett, gazdaságilag erős, nemzeti identitásában pedig a német birodalmi eszmék által megerősített közösséggé váltak. A mindenkori államhatalommal szembeni föllépésüknek ezekben az években önnön súlyuknál nagyobb erőt kölcsönzött az, hogy Kelet-Közép-Európa államainak érdekérvényesítése jórészt a német birodalmi törekvésektől, illetve azoknak a sikerétől függött. S bár e német közösségek maguk is sok tekintetben kedvezményezettjei — állam az államban - lettek ezeknek a törekvéseknek, ezzel egyidejűleg megfosztották őket a saját út, az önrendelkezés, a szabad tájékozódás, és választás jogától. A közösség életének minden szegmense, így az egyházi, hitbéli vonatkozások is politikai törekvéseknek rendelődtek alá. A bácskai evangélikus németek '40-es évekbeli törekvésének paradoxona éppen abban nyilvánul meg, hogy miközben a közösség látszólag lelki, hitbéli autonómiájáért, egyházszervezete önállóságáért száll síkra, valójában államhatalmi célokat szolgál ki, és éppen identitása szabad megválasztásához való jogát vesztette el, adta fel. A háború végére az újabb történelmi szituáció — a határok ismételt módosítása, a németség kollektív megbüntetése - semmissé tette ugyan ezt a konfliktust, de nem oldotta meg az alapproblémát, és újabbakat generált helyébe. Irodalom KAPI, 2004. KAPI BÉLA: Lámpás az oltár zsámolyán. Szerk. és a jegyzeteket összeállította: MIRÁK KATALIN. Sopron, 2004. ORDASS, 1985. ORDASS LAJOS: Önéletrajzi írások. Válogatta, sajtó alá rendezte és az utószót írta SZÉPFALUSI ISTVÁN. Bern, 1985. 29 Ezért örömmel üdvözölték, hogy Újvidéken 1942. december 13-án az 500 lelket számláló magyar evangélikus közösség lelkészévé beiktatták Endreffy Zoltán lelkipásztort, a zombori egyházközségben pedig Sztovicsek Gusztáv lelkészt. De ezen a területen is kiéleződtek a konfliktusok. Meder Henrik 1943 tavaszán megtiltotta Konráth Frigyes újsóvéi lelkésznek, aki a kulai és újverbászi magyar nyelvű evangélikusok lelkigondozását is ellátta, hogy ezt folytassa. Raffay megbízásából Ordass Lajos Új verbászra és Kulára utazott, ahol az állami iskolában és a községházán magyar nyelvű istentiszteletet tartott. Mederrel is tárgyalt, aki kijelentette, most tanul magyarul, majd ő fogja ellátni ezt a szolgálatot. De nem hajlandó olyan papnak átadni a szolgálatot, aki a magyar nyelvű híveknek a német gyülekezetből való kiválását szorgalmazza. Ordass azt javasolta Raffaynak, hogy egy missziós lelkészség létrehozásával oldja föl a helyzetet. Ordass, 1985. 135-136. p.
