Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után
596 Raffay viszont azt sérelmezte, hogy neki „sem jelentést, sem levelet nem küldöttek, s az esperességi közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet is csak magánkézből kaptam meg. Pedig azt hiszem, hogy a gyűlésről és annak határozatáról elsősorban engem kellett volna értesíteniök. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem azt is, hogy az új szervezethez való csatlakozás határidejéül szeptember 7-ét állapították meg a gyűlés után ismét több levelet kaptam, amelyben az elszakadást sokan elítélik." Raffay a gyűlést követően adta ki utolsó körlevelét a bácskai német gyülekezeteknek. 1 9 Függetlenség: de milyen keretben? A bácskai német evangélikusok által - magyar állami engedéllyel - egyoldalúan kimondott elszakadás de facto új helyzetet teremtett. Az önállósodás tényéről hónapokon keresztül folytatott vita lezárult. A vita immár akörül folyt, hogy milyen keretek között és hogyan lehet ezt az önállóságot megteremteni. Előtérbe kerültek a jogi szempontok és a gyakorlati problémák: lelkészek, vallástanítók fizetése, nyugdíja, az egyházközségek államsegélyezése. Mindez pragmatikusabb érvelést és eljárási módot követelt meg a tárgyaló felektől. A magyar kormány továbbra is kettős szerepben vett részt a tárgyalásokon. Egyrészt a vitázó felek közötti közvetítőként, másrészt a konfliktus részeseként. Hiszen mint az egyházi alkotmány jóváhagyója és ellenőrzője, az államsegélyek folyósítója, maga is érdekelt volt az elszakadás jogi kereteinek kialakításában, és az evangélikus egyházhoz való viszonyának rendezésében. De érdekelt volt abban is, hogy ez a konfliktus semmilyen módon ne terhelje meg a német-magyar viszonyt. Az egyetemes magyar evangélikus egyház az elszakadás tényét - természetesen - kudarcként élte meg, a kormány engedményeit elvtelennek tartotta. Úgy ítélte meg, hogy magyar állami érdekeket is védett, amikor a történetileg kialakult eljárás szerint ragaszkodott ahhoz, hogy az egyház határa az állam területével essen egybe. Ebből az elvből kiindulva nem fogadta el Popp zágrábi püspök Medernek adott kinevezését sem.0 Ugyanakkor nem volt érdeke, hogy tovább élezze viszonyát a magyar kormánnyal, s a „befejezett tények kényszere" a helyzet rendezésére ösztönözte. De nem minden áron. Legfőbb veszteséget számára nem az elszakadás ténye okozta, hanem az hogy ez a föld Magyarországhoz tartozó földnek tekintessék Klein szava ...: „Ha a mi jó svábunk a saját pénzén földet vesz itt, ezt maga munkálja meg, úgy azt nem lehet magyar földnek mondani, a rajta termett kenyeret pedig nem lehet magyar kenyérnek nevezni." - EOL Benczúr László hagyatéka. Német-kérdés, sz. n. 19 EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 2986./1941. 20 Ezt az elvet a protestáns egyházak a korábbi évtizedekben is konzekvensen alkalmazták. Ezért szüntették meg a csehszlovák impérium alá került felvidéki református és evangélikus egyházközségek magasabb egységét, holott azokkal együtt püspökök is átkerültek, akiket beosztottak az illetékes egyházkerületbe. Ebből az elvből kiindulva nem fogadta el a magyar állam a magyarországi görög keleti szerb egyház függését sem a belgrádi patriarchátustól. Kivételt mind az egyház, mind az állam az erdélyi szászok esetében tett, amikor történeti előzményekre hivatkozva elismerte a szebeni szász püspök által megbízott besztercei szász vezér esperes megbízatásának törvényességét.
