Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után

590 Az 1931. évi népszámlálás során összesen 231 169 evangélikus felekezetű személyt írtak össze a Jugoszláv Királyságban, mindössze 1652-vel többet, mint a tíz évvel korábban. Miután az össznépesség ebben az időszakban 16,3%-kal nőtt, ezt a legnagyobb mértékű visszaesésnek tekinthetjük a felekezetek között. Az 1945 utáni közigazgatási beosztás szerint (tehát az 1920 után a Vajdasághoz tartozó két drávaszögi járást, Batinát és Dárdát Horvátországhoz sorolva) az evangélikus felekezethez tartozók majdnem háromnegyedét a Vajdaság területén írták össze, ahol a népességben betöltött arányuk megközelítette a 10%-ot. A bácskai katolikusok és reformátusok betagozódtak az 1920 előtti egyházi szervezetbe. Ellenállás, illetve megosztottság a mintegy 70 ezer lelket számláló, 32 gyülekezetből álló evangélikusok körében bontakozott ki. A bácsi egyházmegye „egyik része nagy örömmel viszonozta üdvözlésemet, a másik része azonban szakítani kíván az apák lelkével és hagyományaival és mindjárt a visszacsatolás hónapjaiban felmondta a régi testvéri közösséget. Püspöki tisztemből folyó kötelezettségemnek tartottam, hogy őket e végzetes lépésről lebeszéljem. Szomorúan állapítom meg, hogy rideg elutasításban részesültem. Magyarajkú gyülekezeteink, valamint szlovák nyelvű testvéreink magától értetődőnek találták, hogy az állam kötelékébe való visszatérés a régi egyház kötelékébe való visszatérést is természetesen maga után vonja." - exponálta a kialakult helyzetet 1941 októberében a Bányai Egyházkerület közgyűlésén Raffay Sándor püspök.

4 Raffay vélhetően nem számolt az elszakadás lehetőségével. Április közepén, húsvéti körlevelében üdvözölte az egyházkerülethez visszatért híveket, s leszögezte: a „felettük való őrködő tisztemet és a róluk való gondoskodás kötelességét" átvette. Csak a Deutsche Zeitung április 29-i számában megjelent cikkből értesült, hogy lizálódott, és Magyarországgal - a Kalocsán a jezsuitáknál nevelkedett katolikus papok tevékenységének köszönhetően, de úgy is, mint a német birodalommal baráti viszonyban élő állammal - szimpatizált. A bácskai németség integrálását a tanulmány szerzője a Kulturbund révén tartja megvalósíthatónak, mert tagsága egy új országos mozgalom magját képezhetné, „mérsékelt, németségéről nem mond le, de beilleszkedik a Szent Istváni eszmébe". MOL Külügyminisztériumi Levéltár Politikai Osztály általános iratai (MOL K 63) 47. tétel-2855 (442. csomó) 4 Starke Sámuel petrőci lelkész és egyben a szlovák evangélikusok püspöke 1941. május 12-én tárgyalt Raffayval a visszatérés egyházszervezeti és technikai kérdéseiről. A megbeszélés eredményeként a volt jugoszláviai szlovák egyházmegye teljes egészében visszatért a régi bányai egyházkerület keretei közé. Ez 11 egyházközségből állt. Az egyházközségek a következők: Bácsújfalu 1800 lélekkel, Bajsa 1250, Dunagálos 3300, Kiszács 4400, Kölpény 2050, Liliomos 1300, Palánka 650, Petrőc 7000. Pincéd 3900, Szilbács 1300 és Újvidék 950 lélekkel. Az összes lélekszám mintegy 27 000. A lelkészek közül hatan voltak olyanok, akik már az elszakítás előtt is az egyházkerülethez tartoztak: Starke Sámuel püspök, Sirka Sámuel esperes, Turcsán Pál alesperes, Klobusiczky Gusztáv, Heinlein Emil lelkészek és Rapos Mihály vallástanító-lelkész. A különválás, 1920 után léptek szolgálatba: Veres Vladimir, Chalupka Károly, dr. Súlyán Pál, Makán Pál, Pagács György, és Szlyuka Mihály segédlelkészek. Az összes lelkészek száma 17. Starke Sámuellel kapcsolatban - aki az elmúlt évtizedekben a szlovák egyház püspöke volt — a közgyűlés kimondta, hogy „őt mindig és mindenki előtt a püspököt megillető megkülönböztetett eljárásban fogja részesíteni". - Evangélikus Országos Levéltár (a továbbiakban: EOL Bányai Egyházkerület 1941. évi jegyzökönyve, és EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 2986./1941.