Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után

Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után 591 ugyanezekben a napokban Philip Popp zágrábi püspök, Meder Henrik újverbászi alesperest bízta meg, hogy „a bácskai és a volt délszláv baranyai német evangélikus egyházközségek jövendő megszervezése ügyében más egyházakkal és politikai hatóságokkal, nem különben a berlini Egyházi Külügyi Hivatallal tárgyalásokat folytasson és olyan megegyezést létesítsen, amely a lelkészi és egyház közigazgatási munkát, valamint egy önálló evangélikus egyház megalakítását biztosítja."

5 Ezzel egyidőben Meder Henriket a végleges rendezésig az egyházi körzet lelkészi vezetőjévé nevezte ki, s a lelkészi kart az új vezetőnek rendelte alá.

6 Meder még azelőtt kívánt a megbízásnak érvényt szerezni, mielőtt a magyar állam, illetve az evangélikus egyház képviselőivel a tárgyalásokat megkezdte. Annál is inkább, mert maga is tudta, hogy a lelkészi kar sem személyét, sem pedig az önállóság megőrzését illetően nem egységes. Az idősebb generáció tagjai - akik még magyarországi teológiai fakultásokon tanultak, és többen közülük magyar egyházközségekben is szolgáltak -, nem ellenezték a bányai egyházkerületbe való betagozódást, s nem nézték jó szemmel Mederéknek a berlini Egyházi Külügyi Hivatallal való szoros kapcsolatát sem. Általában is elzárkóztak a napi politikai törekvéseknek a gyülekezetek életébe való bevonása elől. A Meder körül csoportosuló fiatal, már németországi egyetemeken tanult, az aktív politizálásba bekapcsolódott lelkészek viszont nemcsak egyházi, de politikai lehetőséget is láttak az önállóság megőrzésében. Meder jogilag is kész helyzetet akart teremteni, ezért május 2-ra Újvidékre lelkészi gyűlést hívott össze. A gyűlésen viszont már nem csak az önálló bácskai német 5 EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 2986./1941. 6 Raffay püspök 1941. május 12-én levélben reagált Philip Poppnak, amit az Evangélikus Élet című lapban is leközöltetett. Ebben nem ismeri el Popp illetékességét Meder megbízását illetően, s nehezményezi beavatkozását. Leszögezte: „Kénytelen vagyok tehát Főtisztelendőséged tudomására hozni, hogy a bácskai gyülekezetek felett az egyházhatósági jogot átvettem és egyházi, valamint országos törvényeink szerint gyakorolni is fogom..." A következő hónapokban a két vezető között több levélváltásra is sor került, a zágrábi püspök június 12-én, és július 22-én írt Raffaynak, aki június 25-én, illetve augusztus elején válaszolt. Az álláspontok azonban nem közeledtek. Popp fenntartotta kinevezési jogát, a bácskai németeknek a jugoszláv állami kereteken belül elért egyházi önállóság megtartását alapvető jognak és szükségnek nevezte, mert népi német szellemiségüket csak így őrizhetik meg. „Inkább elfordulnak majd egyházuktól, minthogy belekényszeríttessék magukat egy olyan egyházi szervezetbe, melyben német népiségük ápolását és zavartalan gyakorlását nem látják biztosítottnak." Leszögezi azt is, hogy „az egész világ tudja, hogy ezen területeknek Magyarországhoz való visszatérése elsősorban és főleg a német nemzeti szocialista eszme hatalmának s az általa létesített német hadsereg győzelmének az eredménye." - EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 2986../1941. A Wehr und Waffe a Dunántúli Luther Szövetség lapja május 18-án közölte Popp püspöknek a külön szervezkedésre való megbízását, azt helyeselte, de „az országos és egyházi törvények védelmében nem volt szava." - nehezményezi Raffay. - EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 2986./1941. A Bécsben megjelenő Völkischer Beobachter is reagált a kialakult helyzetre. Az 1941. május 29-i számában, Ein Kirchenstreit címmel közölt cikket, amelyben Raffay eljárását kifogásolta, és kioktatta, hogy „szerb elnyomás kulturális vívmányai nem törölhetők el csak egyszerűen azon a címen, hogy a délvidék visszafoglalása a 20 év előtti állapotokhoz való visszatérést jelent." - MOL K63 47. tétel. 3555. (442. csomó).