Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után

588 közösségek Volksbund szervezetei a trianoni Magyarország területén élő németekével ellentétben ekkor már két évtizedes független egyesületi múltra, és 1933 óta - hiszen ezt Románia és Jugoszlávia Magyarországgal ellentétben egyáltalán nem akadályozta - náci szervezési és irányítási elvekre tekinthettek vissza. A korábban is már meglévő regionális gazdasági, kulturális és politikai különbségek ezekben az évtizedekben elmélyültek, ami e területek 'visszatérése'/visszacsatolása után nemcsak megnehezítette, de kérdésessé is tette, hogy ezen német közösségek képviselete megvalósítható-e a korábbi keretek között, s kielégíti-e tagjait az egységes szervezeti modell, vagy a differenciált érdekek új szervezeti formákat is kikényszerítenek. Ez a kérdés a közösségi élet minden dimenziójában, így az egyháziban is fölvetődött. Legélesebben az evangélikus egyházon belül, ahol a bácskai német evangélikus gyülekezetek a terület visszacsatolása után nem kívántak betagozódni a Magyar Egyetemes Evangélikus Egyházba, s egyoldalúan kimondták elszakadásukat. Tanulmányomban a bácskai német evangélikusok elszakadási törekvéseinek motivációit, érvelésüket, a magyar evangélikus egyház álláspontját, a magyar állam közvetítő szerepének korlátozott voltát mutatom be. Előzmények A trianoni békeszerződés által Jugoszláviához csatolt déli területek elvesztése a magyarországi evangélikus egyház szervezetét is érintette. A korábbi Bácsi egyházmegye - Baja gyülekezetének kivételével - a bányai egyházkerületből teljes egészében az új délszláv államba került át. A nemzetiségi szempontból vegyes - szlovák, német, magyar, horvát, szlovén - összetételű egyházmegyén belül a nemzetiségi alapú elkülönülés az elcsatolást követőn azonnal megindult. 1920 szeptemberében először a bácskai, majd 1921 tavaszáig a bánáti és szerémségi szlovák esperességek is kimondták különválásukat, és 1921. június 30-án Stara Pazován megalakították az Ágostai Hitvallású Szlovák Evangélikus Egyházat. Ezzel párhuzamosan a német, német-magyar, és magyar egyházközségek, esperességek is létrehozták saját egyházi struktúrájukat, illetve a magyar egyházközségek a némethez csatlakoztak. Az 1921. december 7-én Belgrádban tanácskozó bácsi német-magyar, bánáti német-magyar, horvát, és szlovén (és német) esperességek, a boszniai synodus (német) valamint a belgrádi autonóm egyház (német) képviselői a szlovák püspökséggel való kapcsolattartás, és saját esperességeik egyházi életének szervezési kérdéseit vitatták meg. Bár a vagyonmegosztásra és a tényleges elkülönülésre 1921-1923 között sor került, a jogi különválás folyamata - az új egyházalkotmányok kidolgozását és állami megerősítését követően - csak 1930-ban fejeződött be. Az Ágostai Hitvallású Német Evangélikus Egyház zsinata 1930. november 10-én Újverbászon fogadta el az új egyházi Alkotmányt. Ennek értelmében a püspöki székhely a Vajdaságból, Újverbászból Zágrábba került át, püspökké dr. Philip