Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Szegőfi Anna: Adalék Heves megye történetéhez

526 egyházi és kulturális központként a korabeli országrészben nem talált ellenfélre. A javaslat vitájának előrehaladtával azonban addigi evidenciák is megdőltek, ezért Heves megye is biztosabbnak látta a jövőjét, ha tevékenyen beszáll a vitákba. Az Eger székhellyel alakuló Heves megye terve kirívó ellentmondásban volt Szapárynak a megyeszékhely központi fekvését, mint a legdöntőbb tényezőt hangsúlyozó alapelvével, mivel Eger a kijelölt területnek ugyancsak a szélén és nem a közepén fekszik. Heves megyének, így érdekében állt, hogy megalakuljon az önálló Jász megye, mert így megszabadulhat a „trónkövetelő" Jászberénytől, ugyanakkor a megye területének kiigazítása is érdeke volt, hogy Eger biztosan központ lehessen Gyöngyös rovására. Ritkának, sőt egyedülállónak mondható eset, hogy a Szapáry-javaslat Heves-Jász megye terve helyeslésre talált. Gyöngyös városról van szó, amely az új Heves-Jász megyében, fekvésénél fogva, eredményesen harcolhatott a megyeközpont rangjáért Egerrel szemben. Gyöngyös város felkészült a harcra, érvei között szerepelt a saját tulajdonú megyeháza, a törvényszék elhelyezésére szolgáló épület kijelölése és egy nem elhanyagolható szempontként hozta fel, hogy a tervezett 7 járási központból mindössze egy Pétervására - esik közelebb Egerhez, mint Gyöngyöshöz. Ezen túl 19 hevesi község írásbeli támogatását is maga mögött tudhatta: a gyöngyöspárti községek Alattyán vezetésével Tar, Vécs, Visonta, Karácsond, Zsadány, Méra, Nagyfüred, Záránk, Felső-Nána, Hort, Detk, Halmaj, Domoszló, Hatvan, Apc, Ugra, Ludas, Ecséd voltak.

7 Érdemes megjegyeznünk, hogy a székhely viták során a városok — nem elvből, hanem önös érdekből - a megyék kikerekítésére törekedtek, a pest megyei, hevesi és külső-szolnoki községek ide-oda csatolását, mint elhanyagolható tényezőt kezelve. Például a gyöngyöspárti községek is azok sorába tartoztak, amelyeket az átcsatolás veszélye fenyegetett. A területi kiigazítások a székhely harcok „második" fordulójában lettek igazán jelentősek, amikor Szolnok város a Külső-Szolnok megye területéből alakuló önálló Szolnok megye tervét dolgozta ki, amelynek esélyes központjaként szállt harcba.

8 Szolnok város a területrendezési vitában, hétköznapi nyelven szólva, a nevető harmadik. 1873-ban a város még jogilag nagyközség volt - lakosságszámát, államadóját tekintve a városi státuszhoz éppen csak „súrolta a lécet". Az egymással harcoló Eger és Jászberény - főként ez utóbbi - az első időkben nem is fordított figyelmet Szolnokra, magától értetődőnek fogadták el, hogy Pest megyéhez csatolják. Szolnok közgyűlése azonban felismerte a lehetőséget és Hubay Ferenc polgármester személyében a politikus is adva volt, aki ki tudja harcolni a megyeszékhely státuszt. Érdemes idéznünk 1874. február 28-i közgyűlésen elhangzott beszédéből: „Szolnok város fekvése, szárazföldi, vasúti és vízi útjai, s összeköttetéseinél fogya, teljesen jogosult, s hivatva van arra, hogy egy megyének székhelye legyen. "

9 A polgármester mondandója valós, ennek ellenére az előnyöket a város még „megtoldotta" egyéb érvekkel is: nevezetesen székház építésére 7 MOLK 150 1874-11-1-50615. 8 MOL K 150 1874-11-1-3 8894. 9 SzML Szolnok város kgy. jk. 18/1874.