Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Szegőfi Anna: Adalék Heves megye történetéhez

524 indoklása szerint a megye nevének megválasztásakor a történelmi múltú vidék és nép nevének fennmaradása volt a döntő szempont. A megye területének kikerekítése érdekében idecsatolják Hajdúszoboszló várost, a környékéről 7 szabolcsi községet és Biharból további 11 községet. A kikerekített megye 79,66 négyzetmérföld területű, a lakosainak száma 204 658. Területén 41 önálló község található és igazgatása alá tartozik Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Túrkeve és Hajdúszoboszló rt. városok. Évi államadója 915 735 Ft. A korábbi négy járási központ Tiszafüred, Kunhegyes, Karcag és Törökszentmiklós továbbra is járási központ marad, hozzájuk csatlakozik az ötödik járás Püspökladány székhellyel. A megye törvényszéke Karcagra kerül. A Kiskunság beolvad Pest-Pilis-Solt megyébe, amelyet kettéosztanak Pest megyére és a Kecskemét székhellyel alakuló Solt megyére. A területrendezési javaslat legnagyobb értéke, hogy következetesen véghezvitte a Jászkun Kerületek szétdarabolását, hiszen ennek szükségességét igazgatási és gazdasági érdekek egyaránt indokolták, s ezt az érintettek is elismerték. A tervezet azonos területű és népességű megyéket kívánt létrehozni, jól megválasztott székhelyekkel, és egyértelműen rendezte a járási igazgatás kérdését is. A Kiskunság különválasztásával a javaslat készítői helyes nyomon indultak el, az itteni községek a nagy távolságok miatt már korábban is mostohagyermekei voltak a Kerületnek, így különválásuk törvényszerű volt, gazdasági kapcsolataik inkább Szeged környéke felé irányultak. Nem volt ennyire szerencsés a Nagykunság önálló megyévé alakítása, mivel a hozzácsatolt községekkel nem voltak sem igazgatási, sem gazdasági kapcsolatai, a kikerekítése pedig elkerülhetetlen volt; önálló államadója nem fedezte az igazgatási költségeket. A javaslat leginkább elhibázott része, kétségtelenül, a szépen hangzó néven, papíron íróasztalnál szerkesztett Heves-Jász megye terve. A Jászság egyesítése Heves megyével, két gazdaságilag élesen elkülönülő alföldi és hegyvidéki terület közigazgatásának közös érdekek mentén történő egységesítését feltételezte, ami elképzelhetetlen, de ennél is nagyobb problémát jelentett a területhez tartozó Eger, Gyöngyös, Jászberény érdekeinek összehangolása. A javaslatot számos törvényhatóság elutasította, felsorakoztatva a rendezés elleni általános és konkrét kifogásokat. A legszélsőségesebb véleménye Borsod megyének volt, aki az elutasításban odáig ment, hogy egyetlen utat talált célszerűnek: „ ajelen országgyűlés mielőbb oszlattassék fel, s történjék hivatkozás a nemzet akaratára. "

4 A megyeszékhelyek kérdése A Szapáry-féle területrendezési javaslat egyik sarkalatos pontja a megyeszékhelyek kérdése volt. Emlékeznünk kell arra, hogy az 1870. évi törvényhatósági törvényt megelőzően évszázados hagyomány volt, hogy a megyei közgyűlés választott magának székhelyet, ennek a jognak az elvesztése volt az egyik „béka" amit a megyéknek le kel4 HML Heves és Külső-Szolnok t.e. vármegyék kgy. jk. 5/1874.