Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Somos Róbert: A kereszténység mint gyakorlati filozófia Origenésznél

Somos Róbert: A kereszténység, mint gyakorlati filozófia Órigenésznél 495 A görög töredékek a to theórétikon kifejezést használják a „szemtanúk", pontosabban „őt látók" (autoptai - ipsi viderunt) kapcsán, és a to praktikon szót a „szolgái" (hüpéretai - ministri) összefüggésében, tehát világos célzás ez az aktív és a kontemplativ élet kettősségére ugyanúgy, ahogy a János-evangélium kommentár „gyertek és meglátjátok" verse.

1

9 Nincs több egyéb Órigenész-szöveghely, amely a gyakorlat prioritását sugallná. Az is nyilvánvaló, hogy a föntebbi megnyilatkozás és a korábbiak között nincs formális ellentmondás. A Lukács-homíliáb&n föltáruló kontextus a földi élet, mégpedig az a földi élet, amely nem nélkülözi az isteni jótéteményeket. A matematika mint tiszta elmélet nem helyezhető közös nevezőre a vallási értelemben vett theóriával - ezért is elsődleges jelentése az utóbbinak a „szemlélődés". Az órigenészi értelemben vett elmélet szervesen kapcsolódik a praktikus nézőponthoz. Ha visszatekintünk Origenész bevezető megjegyzéseire az Énekek éneke kommentár előszavában, ismét azt látjuk, a természetfilozófia teljességgel nélkülözi a tiszta elmélet jegyeit, és fontossága egyedüli kritériuma a vallási értelemben vett hasznosság: „Természetfilozófiának azt nevezzük, amely minden egyes dolog természetével foglalkozik, hogy az életben semmit se tegyünk a természettel ellentétben, hanem mindent arra használjunk, amire a Teremtő szánta és megalkotta."

2

0 Hasonlóképpen az epoptiké sem tiszta elméleti racionalitás, hanem „az isteni és égi dolgok iránti szerelem", amint Platón Lakomájában és Phaidroszá

ban Erósz. Itt a tökéletesedés útjának menete, azaz a pedagógiai és gyakorlati aspektus áll a gondolatmenet középpontjában, és nem az a végpont, ami felé az tart. Ezen felül, az epoptiké terminus világosan jelzi mind a platóni

2

1, mind az órigenészi vallásos nézőpontot. A kifejezés a misztériumvallásokból eredeztethető, és előfeltételezi ember és isten közvetlen kapcsolatát, erre utal látás-jellege, továbbá a látás mögött megbúvó mélyebb, titkos értelem föltárását. A föntebb már idézett első Lukácshomília esetében is, jóllehet nem fogalmazódik meg egyértelműen a vita activa prioritása, Órigenész azért hangsúlyozza a pragmatikus szempont fontosságát. Elmélet és gyakorlat egyaránt sine qua non feltétele a boldog életnek, hasonlóképpen, mint az a platóni, arisztotelészi vagy sztoikus bölcseleti hagyományban. Vannak azonban Órigenész működésének egyéb szegmentumai is, amelyek mutatják a gyakorlati szempont fontosságát. Az egyik Órigenész saját gyakorlati-oktató tevékenysége. A tanítvány, Gergely egy köszöntő beszédben örökítette meg a mester tanítási módszerét. Eszerint annak feltűnő és másokéval összetéveszthetetlen vonása volt, hogy tanítványait cselekvésekre is biztatta.

2

2 A gyakorlat ezen külső megnyilvánulásokban is 19 Jn 1, 39. Komm. Jn. II, 219. 20 Komm. Ének. I. Prol. 3, 3. „Naturalis dicitur, ubi uniuscuisque rei natura discutitur, qoud nihil contra naturam geratur in vita, sed unumquodque his usibus deputetur, in quos a creatore productum est". Salamon műve „... in quo multa de rebus naturalibus disserens, relinquendum vanitatem monet ut utilia rectaque sectata". VŐ. HARL, 1987. 12. jegyz. és KOBUSCH, 1995. 21 Platón kapcsán lásd A. M. FARRELL

: Plato's Use of Eleusinian Myth Motifs. Diss. Univ. Texas at Austin; Cornutus, Nat. Deorum 34, Plutarch, Alex. 7, Ale. 22, De Iside 77.; Vö. HADOT, 1987. 22 Gergely: Oratio Paneg. 118; 123; 126; 135 cf 140. Lásd Rizzi bevezetőjét az általa készített fordításhoz: Rizzi, 2002. 31. p.