Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Somos Róbert: A kereszténység mint gyakorlati filozófia Origenésznél
496 egyértelmű formája szoros kapcsolatban áll a mártíromsággal. A második, a gyakorlat jóval bensőségesebb formája az imádság, amelynek intellektuális jellegét hangsúlyozza Órigenész. 2 3 A gyakorlatias szempont fontosságának harmadik bizonyítéka, hogy Origenésznél a paradoxonszerű teoretikus alternatívák közötti választás a praxisz kritériuma alapján történik. Jó példa erre A princípiumok első könyve, ahol az alexandriai teológus nem tudja eldönteni, mi is a helyes választás: Isten teremtő és gondviselő erejét örök vagy időben korlátozott működésnek kell-e gondolni? A probléma a helyes vallásos magatartás, az euszebeia alapján döntendő el: „A következő kérdés kapcsán azonban zavarodott és tehetetlen az emberi értelem. Miképp lehet elgondolni, hogy amióta Isten létezik, azóta a teremtményeknek is mindig létezniük kell úgymond kezdet nélkül, ha egyszer kétségkívül úgy kell hinnünk róluk, hogy teremtmények, és Isten teremtette őket. Minthogy tehát itt az emberi gondolkodás és megértés önmagával áll harcban, mert mindkét álláspont igen erős érvekkel él és küzd, s mindkettő a maga oldalára vonja a vizsgálódó elmét, nekünk gyönge és csekély értelmi képességünk ellenére a következő megoldás ötlik fel, amelyet a jámborság legcsekélyebb veszélyeztetése nélkül is vallhatunk: Az Istenatya mindig létezett, mindig létezett Egyszülött Fia is, akit Bölcsességnek is nevezünk a föntebbiek alapján. Tehát ő maga az a Bölcsesség, aminek Isten mindenkor ön'endezett, mikor bevégezte a világot. így értendő az, hogy Isten mindig örvendezik. Tehát ebben a Bölcsességben, aki mindig az Atyával volt, mindenkor megvolt a teremtés képe és formája, s soha nem volt, hogy ne lett volna meg a Bölcsességben a jövőbeli dolgok előképe. Ily módon talán esendőségünk ellenére is sikerült jámbor értelmezést adnunk Istenről, anélkül, hogy állítanunk kellene azt, hogy a teremtmények születetlenek és Istennel együtt örök létezők lennének, vagy megfordítva azt, hogy Isten, miután korábban nem tett semmi jót, elkezdett jót tenni, s megváltozott" 2 4. A gyakorlatias aspektus órigenészi megjelenésének negyedik, és számunkra legfontosabb formája az, hogy teológusunk Jézus Krisztus működését összekapcsolja a Szentírás jelentésrétegezettségi felfogásával, azzal, hogy a szövegek és tanítások egyszerű és közvetlen jelentése mögött ott egy mélyebb értelem. A szavakkal, csodákkal és gyógyító cselekvésekkel történő tanítás Jézus Krisztus működésének lényegi jellegzetessége. Ugyanakkor a gyakorlatias-pragmatikus szempont magában az írásokban is megvan, és ez abban teljesül ki, hogy az igehirdetés sikerére fókuszál, arra, hogy a keresztény tanítás megváltoztatja az embereket és konverziót idéz elő. Számos órigenészi szöveghely szól erről. Egyike a legjellemzőbbeknek a Contra Celsum VI. könyvében található: „Mert prófétáink, Jézus és az ő apostolai az igehirdetésnek azt a módját tartották szem előtt, ami nem csupán igazságokat tartalmaz, de képes a sokaságot is magával ragadni, egész addig, hogy megtérve és bevezetést nyerve mindegyikük képessége szerint fbihághasson az egyszerűnek tűnő szavak misztikus 23 Szerinte a szentek élete folyamatos imádság, mely a szükséges cselekvésekhez kapcsolódik, illetve a jócselekedetek részei az imádságnak (Az imádságról XII, 2. GCS 2, 324, 25-325, 5.). Ugyanakkor Órigenész az imádság gyakorlati kérdéseit is részletesen tárgyalja. Ebből a szempontból a „hogyan imádkozzunk" kérdésre adott válasza lényeges (Az imádságról prol. II, 2, GCS 2, 299, 17.) 24 Órigenész: A princípiumokról I, 4, 4-5.
