Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Somos Róbert: A kereszténység mint gyakorlati filozófia Origenésznél
SOMOS RÓBERT A KERESZTÉNYSÉG MINT GYAKORLATI FILOZÓFIA ÓRIGENÉSZNÉL 1 Általánosan elfogadott megítélésnek számít, hogy a kereszténység mint gyakorlatias világszemlélet jelentékenyen különbözik az elméleti filozófiától, ugyanis lényege szerint vallás, és ennek megfelelően olyan cselekvésekben lép elénk, mint a kultusz vagy éppen aszketikus gyakorlatok. Ha azonban az egyes teológusokra fordítjuk figyelmünket, ez az általános érvényében világosan megragadható eltérés már nem annyira érzékelhető, és e tendencia különösen érvényes az alexandriai patrisztikus tradícióra, ezen belül pedig kiváltképpen e hagyomány legmeghatározóbb képviselőjére, Órigenészre (185-254). E gondolkodó szellemiségének sajátos jellemzője pontosan az a törekvés, hogy a kereszténységet a korabeli magaskultúra intellektuális szintjén jelenítse meg, ez pedig nem más, mint a kereszténység filozófiaként való bemutatásának szándéka. Origenész nevéhez éppenséggel olyan újítások tartoznak, amelyek egyértelműen ebbe az irányba mutatnak: a szisztematikus teológia megteremtése, a tudományos szövegkritikára alapozott spirituális exegézis elmélete és gyakorlata és a szolid dialektikai módszerekkel élő apologetika. Ha a keresztény tanítás elméleti, teoretikus illetve gyakorlati, praktikus aspektusait, továbbá ezek egymáshoz való viszonyának kérdését vizsgáljuk Origenész írásaiban, akkor - bizonyos platonikus minták követésének betudhatóan - azt látjuk, a theória magasabb rendű a praxisnál. Ugyanakkor az órigenészi munkásság általános fiziognómiáját tekintve az olvasó benyomása az, hogy összességében a gyakorlati aspektus rendelkezik dominanciával az elméleti megközelítéssel szemben. Belső ellentmondásról lenne itt szó, avagy látszatról, azaz olyan ellentmondásról, amely a körülmények figyelembevétele során feloldható? Meggyőződésem, hogy az utóbbi eset áll fenn, és ezt próbálom igazolni a továbbiakban. Először bemutatom azokat a szövegeket, amelyek egymásnak ellentmondónak tűnnek, majd második lépésként a kontextus alapján megpróbálom feltérképezni az elméleti és gyakorlati szempontok típusait. Végezetül olyan nézőpontot keresek, amely felkínálja a látszólagos ellentmondások föloldásának lehetőségét. 1 E tanulmány korábbi, angol nyelvű változata a Colloquium Origeniamim Nonum 2005. évi pécsi konferenciáján hangzott el. írott verziója a leuveni Peeters Kiadó gondozásában fog megjelenni. A filozófia elméleti és gyakorlati szempontjainak különbségére - emlékeim szerint - egykori tanárom, Bán Péter hívta fel a figyelmemet.
