Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Radó Bálint: Az újítás és megújítás híveinek küzdelme a 17. századi brit vallási közéletben egy vitairat tükrében
Radó Bálint: Az újítás és megújítás híveinek küzdelme a 17. századi. 447 A szerző meggyőződése szerint csak I. Károly „Szent szájából" 1 2 jöhet válasz a számos skót supplicatio - ra, akinek „természetes méltányosságát" („ natural equitie ") az egész világ ismeri. 1 3 Ami a vallás sértetlen megtartását illeti, Baillie azt írja, hogy a „pápistaság" innováció. 1 4 Ez utóbbi, már részletezett kifejezés véleményem szerint két értelemben is felfogható, egyrészt az Ősegyházhoz, az apostoli korhoz, másrészt az angol illetve a skót Establishment-hez képest. A 6. oldal legalján, majd a 7. oldal elején olvasható első ízben a „Laud és társai" kifejezés. Egészen eddig Canterbury-t illetve annak frakcióját és követőit emlegette a szerző. Itt arról ír, hogy „Laud és társai Vallásunk és Törvényeink elleni" könyveket nyomtattatnak és terjesztenek. 1 5 Ismét felbukkan az oszmánokra való utalás: Baillie szerint Laud álláspontja olyan távol van „a Szigettől", mint a „a Török Birodalom". Láttuk, ez nem csupán földrajzi távolságot jelent. Amikor Robert Baillie az érseket Skócia és Anglia vallásának és törvényeinek felforgatásával vádolja, hangsúlyozza, hogy ezáltal súlyosan sérülnek a királyi prerogatívák. Márpedig a felségjogok „a természet, a kegyelem és az állam" szerint vannak 1 6 azért, hogy a fejedelmek védelmezzék velük „az Anyaszentegyházat és a Szülőhazát". 1 7 Eszünkbe kell jutnia itt Campbell meglátásának, miszerint a privilégiumok és a prerogatívák egymást kölcsönösen feltételezték, a monarchia pedig azért létezett, hogy megvédje a privilégiumokat. 1 8 A II. fejezet az arminianizmusról szól. Ehelyütt kell megjegyeznem, hogy a közhiedelemmel ellentétben I. Erzsébet távolról sem volt olyan egyértelmű híve a szigorú protestáns irányzatnak, mint azt kortársai és az utókor - így Baillie is - tartották. Az episzkopális struktúrához való ragaszkodását leszámítva Jakab királyról ez nem mondható el, de fia és utóda az őt jól ismerők körében már-már katolikusnak számított. Baillie helyesen jegyzi meg, hogy az arminianizmus „szomszédainknál kezdődött". Világosan utal a hollandokra, akiknek „dortrechti zsinata hosszasan kifejtette, hogy azt (ti. a remonstráns tanokat) sokkal alkalmasabb eszköznek találják mind az Egyház, mind az Állam felforgatásához, mint a Pápa és a Spanyol mesterkedéseit." 1 9 Baillie ezzel az észak-németalföldi tartományok spanyolellenes harcaira emlékeztet, továbbá ismét él az „innováció" szóval: az arminianizmus „Szörnye", „Kígyója", „gaza" „nagy és veszedelmes újítás Vallásunkban". 2 0 Baillie szerint e tanítás a jezsuita Molina tanaira emlékeztet. 2 1 Általában - így Baillie - a domonkosok és a jezsuiták képviselnek 12 BAILLIE, 1640. 4. p. 13 Uo. 4. p. 14 Uo. 6. p. 15 Uo. 7. p. 16 Uo. 7. p. 17 Uo. 7. p. 18 CAMPBELL, 1995. 19 BAILLIE, 1640. 8. p. 20 Uo. 8. p. 21 Uo. 9. p.