Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Radó Bálint: Az újítás és megújítás híveinek küzdelme a 17. századi brit vallási közéletben egy vitairat tükrében
446 datosan hallgat a skótokat a franciákhoz fűző, századokon átívelő „Auld Alliance " néven ismertté vált angolellenes szövetségről, amikor a franciákat is megnevezi mint olyanokat, akik alig várják, hogy - a katolikus restauráció érdekében - partra szálljanak Skóciában. Az auctor szerint nagyon helytelen, hogy ebben a helyzetben „e Sziget két nemzete" egymás ellen küzd, noha közös a belső és külső ellenségük. Baillie szerint „az arminianizmus rabszolgasága nem jobb a török igánál". Ha nem utalt volna is Baillie a Katolikus Mária regnálása idején Hollandba és a Szent Római Birodalomba menekült protestánsokra, az ottománok szerepeltetése mindennél nagyobb veszélyre hívja fel a figyelmet. Tudnunk kell, hogy az abszolutizmusnak csak a 18. századtól van rossz felhangja. A 16-17. századok alkotmányosnak tekintették a különböző, szerteágazó abszolutizmus-elméleteket. Azért volt egy uralkodó fejedelem abszolutista, mert legibus (ab)solutus volt, azaz a pozitív törvények hatálya alól felmentett, de alá volt vetve a természeti és az ezzel lényegileg egyet jelentő isteni törvényeknek, ezekhez kötöttnek tekintették ( legibus alligatus). Csak a zsarnok feledkezett meg ez utóbbiakról önkénye révén. így vélekedtek az orosz cárról és a török szultánról. A „törökszerű" („ Turk-like") uralom visszatérő szinonimája volt az önkényuralomnak. Most tehát Robert Baillie az oszmán igánál is keservesebbnek nevezi az arminiánus nézeteket. Az I. fejezettől kezdve oldalszámokra is tudok hivatkozni. Baillie úgy kezdi munkája főszövegét, hogy megállapítja, az ismert imakönyvet (Service-Book), a kánonokat és a püspöki rendszert minden egyházi és világi rendet felrúgva Skóciára akarják kényszeríteni. 6 Canterbury a világi magisztrátusokkal szembeni makacs engedetlenséggel vádolja a skót presbiteriánusokat, 7 ezáltal rájuk hárítva a király haragjának kiváltását. 8 Baillie ezt a vádat a leghatározottabban visszautasítja, méghozzá két módon. Egyfelől a korban gyakorta használt, gondolatilag az innovációra rímelő „perverz szándékok, vágyak és tettek" kifejezésekkel ítéli el a Kirk ellenségeit, 9 másfelől leszögezi: keserűséget okoz számunkra a „nagyon kedves Fejedelemmel" való szembefordulás, mivel ők semmi mást nem kívánnak jobban az Égtől, mint azt, hogy „békességben és boldog alávetettségben" élhessenek „kegyes Szuverénjük oltalma alatt". 1 0 Ezzel szemben Canterbury most azt akarja, hogy az uralkodó „levágja önnön tagjait". Nem más ez, mint a klasszikus középkori politikai teológia egyik legjellegzetesebb vonásának, az ún. organikus államszemléletnek felelevenítése. Eszerint az államot az emberi testhez hasonlították, amelynek feje és tagjai vannak. (VI.) I. Jakab király úgy fogalmazott, hogy egy-egy tag levágása a politikai testről még elviselhető, bár nagy veszteség, ugyanakkor a fő levágásával az egész test odavész. 1 1 6 BAILLIE, 1640. 1. p. 7 Uo. 2. p. 8 Uo. 2. p. 9 Uo. 2. p. ío Uo. 3. p. 11 KISS-RADÓ-SASHALMI, 1997. 21. p.
