Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Pósán László: A Német Lovagrend poroszországi majorságai a 15. században
Pósán László: A Német Lovagrend poroszországi majorságai a 15. században 431 A saját kezelésű birtokokon termelt bor a Rend saját szükségleteit sem tudta fedezni, mert az inventáriumokban jóval nagyobb arányban szerepeltek a jobb minőségű import borok. 7 1 A lovagrendi majorokat többnyire ún. „Hofmeisterek" irányították, 7 2 de arra is volt példa, hogy a porosz népesség településeinek igazgatási egységeit jelentő kamarási körzetek élén álló tisztségviselők egyúttal a Rend magánalkalmazottjaként egy-egy udvarház vezetését is ellátták. 7 3 A Hofmeisterek (vagy Hofmannok) amellett, hogy a Német Lovagrend magánbirtokainak gazdálkodását irányították, olyan saját földdel és jószággal is rendelkeztek, amelyek az adott majoron belül voltak, és a Rend javaitól elkülönítetten tartották nyilván. A majorok többségéhez hasonlóan a Hofmeisterek is leginkább állatokat tartottak a lovagok birtokán. 1442-ben például a Königsberg melletti Gailgar majorban összeszámolt 64 tehénből 59 a lovagrend, és 5 a Hofmeister tulajdona volt. 74 Lautensee, Schonewitte, Blysinken és Rheden birtokok irányítói 2-2 saját tehénnel rendelkeztek. 7 5 A lovagrendi majorokban a Hofmeister saját hasznára tartott tehenet a forrásokban többnyire „ Pflugkuh "-nak nevezték. Ott, ahol a majorság irányítója viszonylag kevesebb, 2-5 tehénnel rendelkezett, a jószágtartás költségeit, takarmányozását többnyire a major készleteiből, térítésmentesen vehette igénybe. Ahol azonban ennél több jószágot is tarthatott, ott bizonyos összeget fizetnie kellett a Német Lovagrendnek. Czende major Hofmann-ja például 13 tehén és ugyanennyi borjú után cenzust fizetett a lovagoknak. 7 6 Azt a jószágot, amelynek tartásáért fizetni kellett a Rend felé, a forrásokban „ Mietekuh"-nak („myttekuw"), „bértehénnek"nevezték. Dirschau térségében, Roschau udvarháznál 1415-ben és 1418-ban egyaránt a Hofmann 2 Pflugkühe-vel és 1 Mietekuhval rendelkezett, azaz 2 tehenet a Német Lovagrend költségén, de saját hasznára tarthatott, a harmadik után azonban már fizetnie kellett. 7 7 Egy 1391. évi feljegyzés szerint Grifen majorban a Hofmann 120 saját tulajdonú disznó tartásáért 90 márkát, 126 juh után pedig 11,5 márkát fizetett a Rendnek. 7 8 Arra is volt példa, hogy a lovagrend és a Hofmann közösen tartotta a majorsági jószágokat, s ennek költsége fele-fele arányban oszlott meg közöttük. 7 9 Ez persze nem jelentette azt, hogy a jószágállomány tulajdonosi megoszlása is ugyanilyen arányú lett volna. 1408-ban például Hermannsdorf udvarházának Hofmann-ja a jószágok harmadrészének volt a tulajdonosa, és számos majorban ugyanilyen arányok fordultak elő. 8 0 A majorokat irányító Hofmannok nem csak saját állattal rendelkezhettek, hanem termelőeszközökkel, szerszámokkal, szekerekkel is. 1441-ben például Teschendorf ma71 PÓSÁN, 2005. 30-36. p.; JÄHNIG, 1987. 89. p. 72 BOOCKMANN, 1983. 569-574. p.; ERLEN, 1992. 204. p. 73 A kamarásokról és kamarási körzetekről lásd PÓSÁN, 2003. 25., 31. p. 74 GÁB., 17., 23., 28., 30. p. 75 GÁB., 142., 145., 285. p. 76 GÁB., 537-538. p. 77 GÁB., 722., 724. p. 78 RÜNGER, 1925. 235. p. 79 GÁB., 539., 561., 588., 598., 601., 603. p. 80 GÁB., 225., 487., 499., 736., 766. p.
