Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Papp Klára: Bethlen Miklósné Csáky Kata erdélyi gazdasága
402 A gazdálkodás A Rákóczi-szabadságharcot is túlélt Csáky István kolozsi főispán „szorgalmatos" gazdálkodó hírében állt. A buzai udvarháznál majorsági gabonatermése és bora volt jelentős, Szurdokon és Almáson bora és búzája „... mindenütt bővségesen elég maradott". 24 Fiai közül Zsigmondról írtak hasonlóképpen, aki főként arra törekedett, hogy a jobbágyi népességet gyarapítsa, a birtokok jövedelmezőséget javítsa. Egy 1731. évi összeírás szerint Almáson, Gorbón és Búzán is jelentős „udvari szántói", Almáson és Búzán szőlői voltak, s az urasági erdőkön kb. 4400 sertést tartottak. 2 5 Csáky István másik fia, Imre azonban rászolgált az erdélyiek elítélő véleményére, hiszen a kortársak egyértelműen a földesúri gazdálkodás érdeke ellen valónak tekintették, ha valakinek különösen durva bánásmódja miatt elszöknek jobbágyai, vagy kedvtelései - pl. egy díszes kard megvásárlása - miatt elzálogosítja birtokait. Csáky Zsigmond lánya, Kata az 1750-es évektől kezdett erdélyi birtokain gazdálkodni. Nem volt olyan tevékeny és gyakorlati érzékkel megáldott férje, mint Borbála nővérének, ezért a tisztikarral neki kellett - időnként férje helyett is - a gazdálkodást irányítania és ellenőriznie. Még a nyolcvanas években is igen tevékeny volt, tisztjei kiválasztásánál is az érdekelte: „az oeconomiát miként terjeszthessük". Bethlen Miklós egyedül Küküllővár átépítésével adott mintát feleségének, aki Almáson férjéhez hasonlóan folyamatos átépítést, fasor-ültetést, kerti világítást tervezett. A levelek azt igazolják, hogy Csáky Kata igyekezett birtokain korszerűen gazdálkodni, az uradalmak gazdaságát úgy terveztetni, hogy személyes igényeit is ki tudja elégíteni. Almáson már 1759-ben kolozsvári német kertészt alkalmazott, ezért nyugodt lelkiismerettel írhatta tisztje: „görög és disznódinnyére leszen gondunk, ... faszujkára, ugorkára". A grófnő maga is odafigyelt a kertre, 1763-ban articsóka és karfiol magokat küldött a nagyalmási curiához, hogy a melegágyakba elvethessék. Mátyus István a vetemények szép fejlődését igazolta vissza, március 5-én a hiányzó fokhagymát és vöröshagymát a legközelebbi kolozsvári vásárban ígérte pótolni. 2 6 1794 márciusában, nem sokkal halála előtt is azon aggódott a grófnő, hogy „Vajon az Bécsből várt vetemény magok nem késnek-e el", nem kellene-e mégis Erdélyben venni veteménymagvakat? 2 7 Férje hasonló elveket követett, ezért is kérte a Bécsbe utazó feleségét, hogy nézzen körül „kertész nélkül ki ne jüjj, minden költséget megfizetek reája." 2 8 Csáky Kata feltehetően teljesítette férje kérését, mert 1777-ben már egy német és egy magyar kertésze is volt Küküllővárnak. A német „ugorkát", a magyar újborsót, faszujkát és „egy-két kosár24 MOL P. 71. Fase. 35. No. 60. 1137. és 1154. p. A 63 éves kolozsvári egregius, Réti Miklós vallomása. 25 Szolnok-Doboka vármegye monographiája. II. kötet. A vármegye községeinek részletes története. In: Tündérkert. Erdély emlékezete CD-ROM (= Tündérkert CD-ROM) 26 Fond Jósika No. 661. 33. p. A hiányosság okát abban látta, hogy az előző évben nem termett hagyma. 27 Uo. No. 662. 150-151. p. A Bécsből vásárlás nem egyedi jelenség, Bethlen Kata is onnan vette a fűszermagokat. 1752-ben pl. Teleki Lászlóval vétetett sáfrányt, szegfűszeget, szerecsenvirágot, de karfiol és árticsóka magot is. LAKATOS-BAKÓ, 2002. 107. p. 28 Fond Jósika No. 661. 43. p. Szebenből 1769. június 7-én írott levél.
