Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Papp Klára: Bethlen Miklósné Csáky Kata erdélyi gazdasága
400 1781 -tői a családi birtokok közül a buzai birtok lányának, Bethlen Rozáliának és férjének irányítása alá került. Kiderült, hogy sokkal nehezebb a birtokosi tekintélyt özvegyasszonyként fenntartani, mint feleségként, egy guberniumi tisztséget viselő férjjel az oldalán. Nagyalmáson a lakosok panaszainak megoldatlanságát is annak tulajdonította a grófnő, hogy „tisztem nyakas valék, s tudván, hogy hazugság, számba se vettem, nem annyiba halad, új investigatiót kívánok, azután, hogy igasság kijütt." 1 8 A birtokos asszony azonban nem hagyta annyiban tisztjei makacsságát, s igyekezett úrrá lenni a nehézségeken. 1790. februárjában személyesen megírta Bakó György bilaki udvarbírónak, hogy felbontotta az általa a praefectusnak küldött levelet, s új kérdőpontokat írt, mert az előző kérdések nem voltak pontosak. A levél arra utal, hogy bár Csáky Kata egyre inkább rábízta a birtokok irányítását megbízottjára, de az ellenőrzést változatlanul fontosnak tekintette. Az öreg Bakót 1791-ben Ramutzai Miklós váltotta, aki ismét új erővel kezdett a gazdálkodáshoz, Nagyalmáson pedig (1792) Kiss Boldizsár kapott udvarbírói megbízást. 1 9 Az utolsó néhány évben öregsége és betegségei miatt Csáky Kata egyre kevésbé tudott foglalkozni a gazdasági elszámolásokkal, így a birtok irányítása fokozatosan Csáky Jánostól elvált leányára, Bethlen Rozáliára maradt. A gazdálkodás elvei Hatfaludi Ferenc megbízott birtokigazgatással foglalkozó jelentése (1757) utalt a birtokos asszony gazdálkodási elképzeléseire is. Azért kifogásolta, hogy az udvarbíró a „gabonának a szépiből" küldött 150 véka búzát a praefectusnak, mielőtt a szurdoki és a kettősmezei jobbágyokkal a vetést elvégeztette volna, mert jól tudta, hogy a birtokos asszonynak fontos a majorsági búzavetés. Ugyancsak a birtokosi elvárás tükröződött a jobbágyokkal kapcsolatos emberséges bánásmód megkövetelésben is. Egy szegény özvegyasszony sertését is azért adatta vissza a sértettnek Hatfaludi, mert tudta, hogy „... nagyságtok afféléket nem szenved". A jobbágyi munkaerő védelme érhető tetten abban az udvarbírót elítélő megjegyzésben, hogy „három ember is elszökött keze alól". Ugyanakkor a takarékos gazdálkodás kívánalmait közvetítette akkor, amikor felháborítónak tartotta a sertések törökbúzán tartását, „holott SzentMihált elég makk vagyon", s már intézkedett is az odahajtásról. A birtokos elvárása volt a jövedelmezőség szem előtt tartása, aminek alapkövetelménye lett volna a termés felméretése és pontos számontartása, ennek az igénynek azonban a szurdoki tiszttartó ténykedése valóban nem felelt meg. Egyes megjegyzésekből látható, hogy a termés bizonyos hányadának eladása is követelmény volt, de hiába vitték azt Zilahra, nem lett bevétel belőle, mert elszöktek az árával. 18 Kozma Ferenc levele végére írott megjegyzés. Fond Jósika No. 661. 266-267. p. 19 Uo. No. 661. 295-296. p., Kiss Boldizsárról Uo. No. 661. 323-324. p.
