Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Ifj. Barta János: Uradalom az ország szélén. (Jobbágyok és földesurak a homonnai uradalomban a 18. század végén)

IFJ. BARTA JÁNOS URADALOM AZ ORSZÁG SZÉLÉN

1 (Jobbágyok és földesurak a homonnai uradalomban a 18. század végén) Amióta közel nyolcvan éve a Domanovszky Sándor által szerkesztett „Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez" című sorozat első darabjai megjelentek, az uradalomtörténet elválaszthatatlan részévé vált a magyar agrártörténetírásnak. Kutatását ösztönzi, hogy egy-egy uradalom történetét viszonylag bő és rendszerint összefüggő forrásanyag révén lehet kutatni. Az agrártörténet más területeihez viszonyítva jelentős mennyiségű forrásanyag mégsem mentesíti a kutatást a nézeteltérésektől, esetleges vitáktól. Míg Kállay István a hazai nagybirtok igazgatásáról készített, gazdag forrásanyagra alapozott kötetében arra következtetett, hogy „Magyarországon a nagybirtok a 18. században jutott el kormányzati-igazgatási rendszerének létrehozásáig"

2, addig Bán Péter ennek a rendszernek a 17. századi előzményeire figyelmeztet, óva intve ugyanakkor az ún. modernizálás sematikus értelmezésétől, túl- vagy alábecsülésétől egyaránt.

3 Ami a 18. századi uradalmakat illeti, bennük - véleménye szerint — „ egyes strukturális elemek, szakszférák mintegy megelőlegezhetnek többé-kevésbé szilárdnak megmaradó, adaptálható jelenségcsoportokat", amelyek viszont idővel maguk is „anakronisztikussá válhatnak". Feudális maradványként való értékelésük mégis ,,bizonyosan nem segíti elő a történeti realitások értelmes felfogását ".

4 Az uradalmak igazgatásának történetéről szóló értekezések lapjain persze minduntalan felbukkannak a termelésre és a jövedelmekre utaló - ugyancsak meglehetősen ellentmondásos - észrevételek is. A 18. században egyik területen sem történt látványos előrelépés a megelőző korszakokhoz képest. Hiába hozott az évszázad a gazdálkodásban egy sor új találmányt, ezek bevezetésére még az uradalmakban is csak vontatottan kerülhetett sor. Az uradalmak jövedelmei pedig továbbra is két fő birtokjogi csoportból, az allodiatúrákból és a jobbágyparcellákból származtak, amelyek mellett némi regálé-jogok is megillették a földesurakat.

5 A birtokigazgatás eredményességét a bevételek előteremtésével és összegyűjtésével mérték. Zömükhöz pedig hagyományos módon, a munka- és a természetbeni szolgáltatások biztosítása révén lehetett hozzájutni. A jövedelmek fajtáit illetően a történetírásban is kevesebb a vitás 1 A tanulmány az OTKA K 61 447 sz. pályázat támogatásával készült. 2 KÁLLAY, 1980. 7. p. 3 BÁN, 1993. 4 Uo. 41. p. 5 Uo. 40. p.; VÖ. TÓTH, 1980. 11-38. p.