Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Ifj. Barta János: Uradalom az ország szélén. (Jobbágyok és földesurak a homonnai uradalomban a 18. század végén)

38 kérdés, mint a birtokigazgatás kérdéseiben. Igaz, ennek következtében talán kevesebb szó is esik róluk. Tanulmányunkban a hagyományos, a feudális jellegű jövedelmek to­vábbélését, sőt döntő súlyát szeretnénk igazolni a Zemplén megyei homonnai urada­lomból származó adatainkkal. A Mária Terézia korabeli úrbérrendezés felmérése során Zemplén megye 52 tele­pülését - a többi településtől elkülönítve - a homonnai uradalom részeként írták össze. 6 Az összeírás további megkülönböztetést is tett, amikor az uradalmat Csáky- és Vandernáth részre osztotta fel. A Csáky részhez 27, a Vandernáth részhez 25 települést soroltak. A homonnai uradalom elkülönítése azért is különös, mivel a megyében más esetben nem alkalmaztak semmiféle csoportosítást, még az itt található Aspremont bir­tokok (a Rákóczi örökségből Rákóczi Julianna házassága révén megmentett rész) ese­tében sem. A homonnai uradalom így méltán keltheti fel a történészek figyelmét. Jobbágy­népességének sorsáról néhány évvel ezelőtt Takács Péter írt beható elemzést. 7 Az úr­bérrendezés során készült parasztvallomások alapján igazolta, hogy a lakosság megélhetését a szinte kizárólagosan űzött mezőgazdaságon belül elsősorban az állat­tartás, mellette a nehéz talajviszonyokkal birkózó földművelés és az erdőélés biztosí­totta. Ahhoz, hogy a lakosok pénzjáradékukat is teljesíteni tudják, saját termékeiken kívül az erdő nyújtotta javakkal is kereskedniük kellett, gyakran vállaltak fuvarozást, és néha munkát is találtak a megye gazdagabb, délebbi vidékein. A mezőgazdasági adottságokban szűkölködő vidék parasztsága meglehetősen sanyarú körülmények kö­zött élt. Takács Péter tanulmányát táblázatokkal zárta, amelyek - szavai szerint - „a mai szemlélőt riasztják, és elszörnyiilködésre késztetik. " s A birtokosok számára ez a szűkös gazdálkodás elsősorban a tradicionális, a jobbágyi szolgáltatásokat kihasználó művelési ágakból tudott jövedelmet biztosítani. Ha ajobbágyság-mai szemmel nézve szinte vigasztalan - helyzetét a feudális viszonyok árnyoldalának, fonákjának tekint­jük, akkor az úrbérrendezés tabelláiból, a II. József korabeli összeírások adataiból, va­lamint egy 1800-ban készült nemesi jövedelem összeírás kategóriáiból ugyanezen viszonyoknak a színéről, elülső oldaláról kellene képet kapnunk. Kérdéses persze, hogy ami másutt, gazdagabb tájakon valóban fényesnek tűnhetett, itt, Zemplén északi részén el tudott-e térni a vidék meglehetősen színtelen, szürke, egyhangú állapotától. A birtokosok jövedelmeit kétségkívül erősen behatárolta, hogy a homonnai ura­dalom 52 települését - 50 falut, továbbá Homonna és Szinna mezővárosokat - nem Zemplén megyének a gazdaságilag szerencsésebb, lakosainak tisztesebb jövedelmet biztosító, a Hegyalját is magába foglaló déli, vagy a még mindig jól termő szántóföl­dekkel rendelkező középső részén találjuk, hanem a természetileg zord északi harma­dában. Többségük a Keleti-Beszkidek és a Vihorlát közötti folyók, a Labore és a 6 Zemplén megyei anyaga: Magyar Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár, Urbarialia. C 3250 ­C 3265. 7 TAKÁCS, 1997. 8 Uo. 82. p. - A tanulmányhoz tartozó táblázatokban az érintett települések felsorolását is megtalálhat­juk, amitől jelen munkámban, mivel ez elsősorban a birtokosokkal foglalkozik, eltekintettem.

Next

/
Thumbnails
Contents