Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Paksy Zoltán: A vármegyei elit politikai orientációja és a konzervativizmus gyökerei Zalában a 19. században

Paksy Zoltán: A vármegyei elit politikai orientációja. 373 A 19. század elején, a reformkor hajnalán is élesen elvált egymástól Zala megyében az alacsony műveltségű, iskolázatlan szemlélet, amely a megye lakosságának legnagyobb részét jellemezte és a szigetszerűen jelenlévő elitkultúra. Ez a megosztottság a politikai társadalmat alkotó nemesség esetében is érvényes. Döntő többségük, nem egészen 90 százalékuk tartozott a vagyontalan vagy kisbirtokos nemességhez. Ok igen alacsony müveltségűek voltak, többségük írni-olvasni sem tudott, életmódjuk is a parasztokéhoz hasonlított. Az 1819. évi zalai összeírásban külön rendként emelték ki és „lovag" (equester) titulussal illették a birtokos vagy jelentősebb hivatalt viselő nemeseket. Az ő műveltségük jóval az átlag fölé emelkedett, ők töltötték be a fontosabb vármegyei tisztségeket, döntő szavuk volt a megyegyűléseken, s összetartozásukat egymás közötti házasodásukkal is erősítették.

1

0 Közülük is kiemelkedett országos viszonylatban néhány felvilágosult szemlélettel bíró személy, köztük említhetjük a keszthelyi Georgicont alapító Festetics Györgyöt és környezetét, a kétezer kötetes magánkönyvtárat bíró zalaszentbalázsi földbirtokost, Skublics Károlyt vagy a Sümegen élő Kisfaludy Sándor költőt." Mivel utóbbi nemesi réteg mind vagyoni helyzetében, mind műveltségében magasan a többi nemes fölött állt, szavukat és akaratukat könnyen tudták érvényesíteni, különösen az iskolázatlan kisnemesség körében. Zala megye közvéleménye ezért 1848-ig azonos volt e szűk csoport nézetével. Ezekből a körülményekből következett az is, hogy a 19. század első felében a közülük kikerült liberálisok ugyanúgy a feudális struktúrában biztosított előjogaik révén érvényesítették befolyásukat, mint máshol a konzervatívok.

1

2 Ismeretes, hogy a reformkorban Zala mindvégig az ellenzék egyik fellegvárának számított. Ennek számos bizonyítéka közül kiemelhető néhány szemléletes példa, az egyik szerint, amikor 1845-ben az udvar a főispánok helyére adminisztrátorokat nevezett ki, egyetlen zalai személyt sem talált alkalmasnak a feladatra, így Tolna megyéből kellett Festetics Leónak átköltöznie. O kénytelen volt bizalmas jelentéseit saját kezűleg megírni, mivel a vármegyeházán nem talált egyetlen olyan írástudót, akiben megbízott volna.

1

3 Egy másik példa arról tudósít, hogy az 1840-es évek közepén, amikora liberális ellenzék vezetői felvetették az önkéntes nemesi adózás ötletét, a legtöbben Zala megyében jelentkeztek, csaknem annyian, mint az ország többi részén együttvéve.

1

4 Ennek az ellenzékiségnek a tartalmát azonban nem a nemesség egészét átható, a haza üdvére való tenni akarás alkotta, hanem a közvéleményformáló birtokos nemesség állásfoglalása, amelynek lényegét a rendi alkotmány védelme és az udvari abszolutizmussal való szembenállás határozta meg, s melynek előzményei még II. József uralkodásának időszakára nyúltak vissza. A megye a kalapos király halála után sem engedett álláspontjából, így például 1797-ben szembeszállva az uralkodó akaratával, ÍO DEGRÉ, 1974. 47. p., valamint MOLNÁR, 2003. 177-178. p. ÍI MOLNÁR, 2003. 135-141. p. 12 MOLNÁR, 1996.1227. p. 13 MOLNÁR, 1994.94-95. p. 14 MOLNÁR, 1996. 1221-1222.p. Viszont, amikor fizetésre került a sor, azt már jóval kevesebben teljesítették.