Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Paksy Zoltán: A vármegyei elit politikai orientációja és a konzervativizmus gyökerei Zalában a 19. században
374 megtagadta a nemesi felkelés kihirdetését az Ausztriára támadó francia csapatok ellenében. 1 5 Ennek eredményeként 1797 és 1835 között Zala megyét főispáni helyettesek és adminisztrátorok kormányozták. A rendi alkotmány védelme a századforduló után is a megyei nemesség sarkalatos álláspontját képezte, ennek keretében tagadták meg például az 1820-as évek elején az adóemelés vagy az újoncozás végrehajtását. Utóbbi kérdése szemléletesen igazolja nézetüket, hiszen a zalai közgyűlés a katonaállítást azért utasította el, mivel I. Ferenc azt az országgyűlés összehívása nélkül, rendeleti úton szabályozta. Az uralkodóhoz intézett feliratában a vármegye tudatta, hogy amint a kérés a törvényes rendnek megfelelően az országgyűlés elé kerül, minden további nélkül megszavazza azt, akár még a kért létszámon felül is. 1 6 Mivel azonban az országgyűlést az uralkodó továbbra sem volt hajlandó összehívni, a kérdésben a zalai közgyűlés rendíthetetlennek bizonyult, opponált, s végül a két uralkodói követelést a vármegyébe 1823-ban bevonuló császári katonaság a vezető tisztviselők letartóztatásával, erőszakkal érvényesítette. Ez az esemény, az előzményekkel egyetemben a következő negyedszázadra eldöntötte a zalai nemesség hangadó elitjének nézetét: az udvar végleg elvesztette bizalmát, s politikáját a továbbiakban a rendi sérelmi, ellenzéki mentalitás határozta meg. Ezt már a nem sokkal később, 1825-ben összeülő országgyűlés zalai követeinek követutasítása is mutatta, amely egyszerre volt ellenzéki szellemű és konzervatív, hiszen az kizárólag a nemesség egyéni és kollektív kiváltságainak védelmét, valamint az ezeken esett sérelmek orvoslását tartalmazta. 1 7 A zalai nemesség politikai felfogását az 1830-as évek végéig ez a nézet, vagyis a rendi ellenzék hagyományos, alapvetően konzervatív felfogása jellemezte. 1 8 Ez a szűk látókörű, érdekelvü álláspont 1839-ben módosult, döntően olyan személyeknek köszönhetően, akik e szemléleten túllépve, jóval szélesebb, nemzeti, sőt európai összefüggésben értelmezték az aktuális politikai kérdéseket és a liberális elvek hazai érvényesítésén fáradoztak. E személyek közé tartozott az 1848/49-es kormánybiztos és miniszter Csány László, a megyei politikai ügyekben aktívan részt vevő Kisfaludy Sándor, de legfőképpen a fiatal kehidai földbirtokos, Deák Ferenc. Az 1839-ben összeült országgyűlés zalai követutasításait már Deák dolgozta ki, aki személyes képességeinek köszönhetően az évtized közepétől a megye hangadó politikusai közé tartozott. Tevékenysége révén vált Zala a reformkori Magyarország egyik fontos megyéjévé, amelynek álláspontja döntően határozta meg az ellenzék fellépéseit. 1 9 Ez azonban nem jelentette azt, hogy a megye politikai elitje, azaz nemessége maradéktalanul a magáévá tette volna ezeket az elveket. Mivel nézetük alapját az uralkodói önkénnyel való szembenállás határozta meg, támogattak minden olyan mozgalmat, amely hasonló elveket fogalmazott meg. így a konzervatív rendi-nemesi szemlélet ezen a ponton esett egybe 15 MOLNÁR, 2003. 175. p. 16 Uo. 179. p. 17 Uo. 193-194. p. 18 Tekintetes Karok ... 2003. 6. p. 19 Uo. 6-7. p.
