Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Orosz István: Európai művelődés a 15-16. század fordulóján
368 pártfogásának köszönhette, hogy „eretnekségének" nem lettek súlyosabb következményei. Fő müvében a Heptaplusban is használt kabbalisztikus elemeket. Furcsa ellentmondásként Gutenberg találmányának elterjedése és a könyvnyomtatás diadalútja a 15. század második és a 16. század első felében együtt járt a titkos tudományok terjedésével. A 16. század elején Agrippa von Nettesheim alkotta meg a mágia kézikönyvét a De occultaphilosophia c. művével. Előszava megjelöli a mágia lényegét. „A Legfőbb Alkotó ... angyalok, égkörök, csillagok, elemek, állatok, növények, ércek és kőzetek útján ömleszti belénk mindenhatóságának erőit. " Ezeket kell felhasználni, hogy eljussunk minden világok alkotójához. Nem az egyház által ajánlott kegyelemszerző eszközök vezetnek tehát Istenhez, hanem a felsoroltak titkos erői. Az okkult „tudományok" titkos erői és a valóban megismert természeti törvények furcsa kavalkádja forrong a 15-16. század fordulóján, olykor egy tudós fejében is. Paracelsus, aki nem volt rossz gyakorló orvos, meg volt győződve, hogy a természetet csak „filozófiai vegytan", azaz az alkímia segítségével lehet megérteni. A transmutatiot, egyes elemek egymásba alakulását, amelynek végeredményeként a bölcsek köve segítségével aranyat lehet előállítani, a 16. században általános természeti törvénynek tartották. Arról is meg voltak győződve, hogy a bölcsek köve életelixírként működik, minden betegséget meggyógyít, csak meg kell találni. Trithemius, Miksa császár tanácsadója, aki egy bencés kolostor apátja volt, s 1495-ben könyvet írt Germánia jeles embereiről, meg volt győződve arról, hogy az alkimisták által keresett bölcsek kövét a világlélek (spiritus mundi) segítségével lehet megtalálni. A mágikus hiedelmek és a tudomány szimbiózisát leginkább az asztrológia és az asztronómia helyeztében tapasztalhatjuk. Az asztrológia a csillagokat az ember tulajdonságaival ruházta fel, s hitt abban, hogy a csillagok állása meghatározza az ember földi életének körülményeit. A horoszkópok készítése azonban matematikai és csillagászati ismereteket kívánt meg, s nem csodálkozhatunk azon, hogy az asztrológia és az asztronómia nagyon nehezen vált el egymástól (már csak azért sem, mert az asztrológia nem volt rossz kereseti forrás). A 15. század jeles asztrológusa volt Regiomontanus, aki Mátyás király udvarában is megfordult, a 16. századé a Kassán elhunyt Rhaeticus, aki mellékesen Kopernikusz lelkes híve volt, ezért el is veszítette állását a wittenbergi egyetemen. Nem lehet kétségünk arról sem, hogy az eddig elmondottak a társadalomnák nagyon szűk részére voltak jellemzőek. A reneszánsz és a humanizmus az elit ideológiája volt, a tömegek fölött és nem a társadalom mélyén zajlott. A néptömegek nem követhették a humanista tudósokat, hiszen számukra az elokvencia és a klasszikus eszmények nem sokat jelentettek. Ugyanakkora középkori vallásosság kiüresedett formáival szemben nagyon sok vidéken élt az igény az igazi kegyes életre. Ennek kifejezési formája volt a devotio moderna-nak nevezett mozgalom, amely még a 14. században keletkezett, de nem gyengült a 15-16. század fordulóján sem. A dulcedo Dei-1 az istenszeretet édességét fontosabbnak tartották a liturgikus cselekményeknél. A Közös Elet Testvérei (Fratres Communis Vitae), akik az új kegyesség megvalósításának élharcosai voltak, nevükkel ellentétben nem szerzetesi regulák szerint, hanem szabadon
