Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Orosz István: Európai művelődés a 15-16. század fordulóján

Orosz István: Európai művelődés a 15-16. század fordulóján 369 éltek, egyénenként, belső áhítat révén kívántak eljutni az istenszeretet legmagasabb szintjére. Az egyéniséget hangsúlyozó reneszánsz és a devotio moderna között volt egy kapcsolódási pont: az individuum, amely ott az élet teljességének, itt az igazi vallásosság megvalósításának alapja volt. Befejezésül utalnunk kell rá, hogy az európai művelődés állapotának áttekintésében számos kérdés kimaradt vizsgálódásainkból. Nem ejtettünk szót az államelmélet átalakulásáról, pedig Machiavellivel e területen is új korszak kezdődött. Nem szóltunk az irodalom, a zene helyzetéről. De végszóként legalább a bevezetésben felvetett három kérdésre válaszolnunk kell. Aligha kétséges, hogy Pico della Mirandola a reneszánsz ember legfontosabb tulajdonságát fogalmazta meg. Az önmagát alakító ember elsősorban sokoldalúságával különbözik középkori elődjétől. Leon Battisa Alberti humanista, prózaíró, műtörténész, építész, festő, szobrász, zenész és természettudós volt egy személyben. Geronimo Cardano, akit főként matematikusként ismerünk, orvos és filozófus is volt. A francia bibliafordító Lefevre d' Etaples is filozófusként és matematikusként is szerepelt. Girolamo Fracastoro nemcsak orvos, költő, hanem csillagász és filozófus is volt. Leonardóról és Michelangelóról úgy vélem nem kell külön szólnom. Pico della Mirandola elképzelései nagyon sok esetben eretnek tartalmakat hordoztak. Erasmus, és európai követőinek írásai azonban arra utalnak, hogy a keresztény tanítások nem feltétlenül ellentétesek a humanizmussal. A Krisztus követésének eszméje pedig arra, hogy az igazi kegyességre törekvés nagy előiskolája volt a reformációnak. A 15-16. század fordulója az igazi forrongás időszaka. Új eszmék születésével rég elfeledettek és megcáfoltak is felszínre kerülnek, még a legképzettebb tudósok sem mindig tudnak különbséget tenni valódi értékek és talmi ragyogás között. Egyet kell értenünk Paul Oskar összefoglalásával. „A tizenötödik század közepétől a humanista műveltség hatása kilép a studia humanitatis keretei közül és átterjed a reneszánsz kultúra összes területére, a filozófiát és az összes természettudományokat is beleértve. " E folyamat tanúi lehettünk a 15-16. század fordulójának európai művelődésében.