Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Oborni Teréz: Bornemissza Pál és Dobó István távozása Erdélyből (1556)
Oborni Teréz: Bornemissza Pál és Dobó István távozása Erdélyből (1556) 355 falut sem. Aláírása is szomorúan lemondó: az egyházmegyéje és jövedelmei nélküli erdélyi püspök. 3 1 A másik, ugyanezen napon írt magyar nyelvű levele annyiban különleges, hogy a püspök benne nem fékezve indulatait, elkeseredetten vádolja az erdélyi urakat pálfordulásuk miatt. Azt ugyan nem bánja, hogy „ki kelletik ez országbul, ki nem hazánk, takarodnunk", de a szokásos, a pogányság rémtetteivel való fenyegetőzés mellett meglepő módon előhozza a váradi békeszerződést, amelynek értelmében öreg János király halála után Erdélynek vissza kellett térnie a magyar Szent Koronához, és ha ugyan ez a szerződés nem is volt publikus, mondja, élnek még azok, aki erről tudnak, ott voltak a megegyezés megkötésénél, és „király az őszavával az keresztyénség kárára és az pogányság hasznára nem játszódhatik" - mondja ki a szigorú ítéletet. Nem lehet tehát semmibe venni a váradi megállapodást, akkor sem, ha a törökök bárhogyan is fenyegetnek. Medöbbentő, hogy Bornemissza ennyire irracionálisán ítélte meg a helyzetet, hiszen évek óra nyilvánvaló volt, hogy a Porta nem engedi át az Erdély feletti fennhatóságot a Habsburgoknak. A váradi szerződésre hivatkozni ebben a helyzetben csak a végső érvek egyike lehetett számára. A levél címzettje egyike a „megátalkodottaknak", noszolyi Cseffey János Doboka megyei birtokos nemes, aki jelen volt a szászsebesi gyűlésen. 3 2 I. Ferdinánd végül 1556. június 14-én kelt levelében lemondott az Erdély fölötti főhatalomról, visszaadta a tartományt Szulejmán szultánnak, illetve Izabella királynénak és fiának. Egyidejűleg azonban titkos követe által megkereste a királyné testvérbátyját, Jagelló (II.) Zsigmond Ágost (1548-1572) lengyel királyt, és kérte, hogy küldje el egy megbízható emberét Erdélybe, hogy ő vegye át Ferdinándtól a várakat, majd azután adja át azokat a királynénak. Kérte továbbá, hogy erdélyi hívei, Dobó, Vass László, Bocskay György és családjaik szabadon elvonulhassanak, valamint hogy járjon közbe azügyben, hogy Izabella elégedjen meg magával Erdéllyel és az azon kívüli Ferdinándhoz hűséges várakat ne próbálja megszerezni. Zsigmond Ágost ebbe bele is egyezett, és örömmel nyugtázta Ferdinánd ama szándékát, hogy inkább unokaöccsének adja át az Erdély feletti uralmat, mintsem hogy oda oszmán hatóságok kerüljenek. Ferdinánd csak ezt követően utasította Dobót arra, hogy adja át a szamosújvári várat, de minden fegyverzetet, ami még birtokában van, mielőbb juttasson el Kassára, vagyis Ferdinánd területére. 3 3 Izabella minderről a szinte feje fölötti alkudozásról természetesen tudomást szerzett bátyja követe által, de még 1556. augusztusának végén, 31 „...Regnum hoc a sua Maiestate prorsus defecit, in quo nullum jam impérium habet, ne in unica quidem villa ... Episcopus Transilvaniensis sine dioecesi et proventibus..." PRAY, 1806. 78-79. p. 32 Noszolyi Cseffey János (Pálosi Cseffey Benedek és Petky Katalin fia) 1576-1578 között háromszéki főkirálybíró, és Várhegy (Székelybánja) várának kapitánya: SZÁDECZKY, 1927. 126. p.. majd a gyulafehérvári vár provisora 1579-1581 között: Magyar Országos Levéltár Erdélyi Kormányhatósági Levéltárak, Gyulafehérvári káptalan országos levéltáraF 1 Libriregii l.köt. 16-20. p., fejedelmi törvényszéki esküdt 1585-ben: Libri Regii, 3. köt. 316. p., Betlen várának prefektusa 1588-ban: Libri Regii 4. köt. 163. p.; A Báthoryaktól Cseffey János és testvérei, Ferenc és Kristóf számos birtokadományt is kaptak az 1580-as években Doboka, és Alsó-Fehér megyében. Mindezek: Erdélyi Királyi Könyvek 1-2-3. Arcanum CD-ROM Bp., 2002-2004. A családra lásd még: MONOK, 1988. 33 VERESS, 1899. 186-187. p.