Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Oborni Teréz: Bornemissza Pál és Dobó István távozása Erdélyből (1556)
356 Lembergből megküldte válaszát mindkét királynak. Ez a válasz pedig a leghatározottabban mutatja, hogy a királyné már nem enged beleszólást ügyeibe, sőt előrevetíti visszatérte utáni erélyes uralkodói fellépését mind az erdélyi urakkal szemben, mind pedig a nemzetközi diplomácia színterén. Udvariasan, de határozottan közli, hogy nem áll módjában ezeket a Ferdinánd által a lengyel királyon keresztül hozzá megküldött feltételeket teljesítenie az erdélyi rendek belegyezése, és felséges pártfogója, a szultán engedélye nélkül, de ha hazaérkezik országába, majd gondoskodni fog az ügyek kellő elintézéséről. 3 4 Mind tudjuk, Ferdinánd feltételeit a későbbiekben sem teljesítette a királyné - akit talán jobb lenne ettől kezdve királynőnek nevezni -, és ugyan szoros kapcsolatot tartott fenn bátyjával, sőt befolyásos lengyel tanácsosokkal vette körül magát, de az uralkodói döntések meghozatalától, saját diplomácia folytatásától, önnön királyi méltóságának elismertetésétől - országon belül és kívül - sohasem riadt vissza. Bornemissza püspök úr tehát már júniusban elhagyta Erdélyt, ellenben Dobó még hónapokig védte Szamosújvárat. Meg kellett érnie, hogy Izabella királyné és gyermeke, mintegy ezer főnyi fényes lengyel, valamint Sándor moldvai és Patrascu havasalföldi vajda és hadaik kíséretével, 1556. október 22-én bevonul Kolozsvárra. 35 Az erdélyi urak üdvözlő küldöttségének élén Munkácsnál somlyai Báthory István köszöntötte ünnepélyes beszéddel a királynét. Dobó ezt követően november 28-án adta át Szamosújvárat, maga és családja szabad elvonulásának kikötésével. Ekkor már csak Várad és Huszt volt királyi kézen, egyik sem Erdély határain belül. Dobó Erdélyből való szabad kivonulását váratlan, és súlyos következménnyel járó incidens akadályozta meg. A történet ugyan jól ismert, számos történetírónk megörökítette, 3 6 ám Serédy György Ferdinándhoz írott leveléből elevenítsük most fel az eseményeket. Serédy írása ezenfelül egyéb tanulsággal is szolgál. 3 7 A felső-magyarországi Makovicáról, családi birtokáról Serédy titokban küldte be emberét az Izabella által összehívott novemberi erdélyi országgyűlésre, hogy kikémlelje, lesz-e ott valamilyen döntés, amely a szomszédos, felvidéki vármegyéket is érintheti. Ilyenről ugyan nem tudósította őt titkos embere, ám elmesélte Dobó fogságra vetésének történetét: amikor a vajda távozni készülődött, feleségével, gyermekeivel és szervitoraival, sőt a szekerekre rakott holmikkal el is indult, akkor érkezett hozzá a királyné üzenete, kis csapat katonával, hogy jöjjön Kolozsvárra megbeszélésre, és ha szép szóra nem akarna jönni, hát kényszeríttetve lesz erre. Dobó ment tehát szép szóra, december 3-án ért Kolozsvárra, vele voltak hívei közül Bocskay György, Vass László^ 8 Amikor aztán a társzekereit vizsgálták, azokban három falkonétát [sugárágyút], 17 szakállas puskát és néhány zsákocska puskaport találtak. Ezeket pedig a szamosújvári vár tulajdonának minősítették, és Dobót 34 VERESS, 1899. 187. p. 35 Alexandra Lápu$neanu moldvai vajda (1552-1561), „Gyermek" Patrascu havasalföldi vajda (1554-1559). 36 VÖ. BETHLEN, II. 202-203. p.; FORGÁCH, 1866. 144-152. p.; ISTVÁNFFY, 2003. 262-263. p.; CSÍPÉS, 1972. 114-115. p.; HÓVÁRI, 1987, 26-27. p. 37 PRAY, 1806. 108-112. p. 38 KŐVÁRI, 1860. 153. p.
